Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


d. Az élet szép, Viaţa e frumoasa

Az élet szép!

Fontolgattam, hogy hetvenévesen, az utolsó szó jogán egy a koromhoz illően komoly, filozofikus tárlattal rukkolok elő, de ahogy munkához láttam, heteken, hónapokon át semmi más nem jutott az eszembe, csak az, hogy az élet szép, attól függetlenül, hogy mit gondolunk róla.

Elnézést kérek azoktól, akik hagyományos munkákat vártak tőlem, nem én tehetek arról, hogy a tájképek, arcképek, csendéletek, kompozíciók és az időtálló, hasznos tanácsok kora rég lejárt. Alaposan megváltozott körülöttünk a világ, ennek hatására születtek sorban az utóbbi évek egyéni tárlatainak anyagai: Kortárs közhelyek, A pillepalack kalandja. Amikor az első ilyen jellegű kiállításomat rendeztem, sokan fenntartásokkal fogadták ezt a szokatlan, mellbevágó önkifejezési formát. Ma már, amikor a harmadik tárlat anyaga is elkészült, és néhány ismerős, kolléga, barát, műkritikus mellém állt, talán kicsit természetesebbnek, magától értetődőbbnek tűnik mindez.

Az első két témát azért választottam, mert furcsa, olykor igazságtalan közegben, állandó változások, nem mindig kellemes meglepetések közepette kellett helyt álljunk, de ettől függetlenül szép, változatos volt a világ, és rengeteg újdonságot, örömöt is kínált. Aki másnak látja, forduljon a gyerekekhez! Tőlük megtudhatja, hogy nemcsak a Mikulás, hanem olykor a Nap is szemüveges, a tündérek a felhőkbe kapaszkodva repülnek, a léghajó ablakából is lehet sárkányt eregetni, a postagalambok két kézzel hordják a szerelmes leveleket, bárki lehet király vagy királyleány, és a végén nem a Halál, hanem a Mikulás jön el értünk sok ajándékkal és némi virgáccsal, természetesen. Az élet szép!

 

 

Viaţa e frumoasă

Iniţial m-am gândit că la vârsta de 70 de ani să deschid o expoziţie cu un conţinut filozofic, adecvat vârstei, dar când am început să desenez, mi-am adus aminte de un singur lucru: viaţa e frumoasă. Îmi pare rău dacă îi dezamăgesc pe prietenii mei, care au aşteptat cu totul altceva de la mine, dar nu e vina mea că vremea peisajelor, portretelor, naturilor statice şi a sfaturilor trainice s-a dus. Lumea s-a schimbat radical în ultimii ani, așa că sub influenţa transformărilor evidente şi inevitabile am organizat două expoziţii:  „Banalităţi contemporane” și „Peripeţia flaconului”. Publicul larg a înţeles numai parţial mesajul acestor experimente, dar acum, la a treilea  serie de lucrări nonconformiste, am impresia, că totul pare un pic mai natural, mai real. Pentru primele două teme m-am inspirat din realitatea deseori nedreaptă, plină de surprize neaşteptate, dar în ciuda acestora, viaţa mi-a oferit şi o serie de noutăţi şi bucurii. Cine  este de altă părere, ar fi bine să studieze un pic lumea copiilor. De la ei putem afla, că uneori şi soarele poartă ochelari, că zânele zboară agățate de nori, chiar şi prin geamul unui balon poţi lansa un zmeu de hârtie, porumbeii în timpul liber distribuie scrisori de dragoste, cu două mâini, aproape oricine poate deveni rege sau regină, iar la capătul vieţii nu Moartea te aşteaptă, ci Moş Crăciun cu multe daruri şi cu nuia. Viaţa e frumoasă!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.