Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


c. Tízedik osztály

KÉPZŐMŰVÉSZETI NEVELÉS, TÍZEDIK OSZTÁLY

Ha sikeresen zártuk a kilencedik osztályt, optimizmussal tekinthetünk a tízedik osztályos feladatok elé is. Az elkezdett munka folytatása nem okoz majd különösebb gondot, ha kellően érdekes, tanulságos és hasznos feladatokkal sikerül felkeltenünk tanítványaink érdeklődését. Tanítunk természetesen ebben az évben is művészettörténetet, ezúttal a hazai, magyarországi és helyi példák közelebbi megismerésére koncentrálunk. Ezt azonban nem a hagyományos módon tesszük. Ismétlésként például az eurós bankjegyek segítségével, feleleveníthetjük tudásunkat a legfontosabb európai stílusirányzatokkal kapcsolatban. Ez azért is jó módszer, mert valahányszor a kezünkbe kerül egy-egy bankjegy, emlékeztet a tanultakra.

Olyan év ez, amely alatt a legtöbb tanuló számára utoljára esik szó szervezett, intézményes keretek között képzőművészetről, építészetről, iparművészetről, vizuális kultúráról, tehát fontos, hogy próbáljunk élményszerű ismereteket, tapasztalatokat nyújtani.

Nagyon lényeges lenne, hogy ez a nevelés, irányítás, az utolsó pillanatig, a 12. osztály végéig tartson, de erre pillanatnyilag csak elenyészően kevés esélyt látok. Egyrészt nem látom, hogy kik harcolnak majd azért, hogy ez a tevékenység nagyobb teret, helyet, lehetőséget nyerjen a tanügyi rendszerünkben, másrészt nem vagyok meggyőződve arról, hogy léteznek olyan szakemberek, akik élni tudnak majd ezzel a lehetőséggel. Az ilyen típusú munkához nagyon sok ötlet, kreativitás, kezdeményezőkészség szükséges, megítélésem szerint sokkal nehezebb, embert próbálóbb feladat rajzórákat tartani egy elméleti, mint egy művészeti líceumban. A művészeti líceumok évtizedek óta kialakult rendszerben, tanmenettel dolgoznak olyan tanulókkal, akik önként vállalták ezt az elfoglaltságot, pályát, míg az elméleti líceumi osztályokban még minden kísérleti jellegű és folyamatosan nagyon sok kezdeményezőkészségre, ötletre van szükség ahhoz, hogy fenntartsuk a tanítványaink érdeklődését, megszerettessük velük a tantárgyunkat.

Ezen a területen csak akkor képzelhető el igazi reform, ha már a kiindulópontban magatartásmódot változtatunk. Néhány pontban felvázolnám, hogy mit értek ez alatt:

01.  Minden azzal kezdődik, hogy felismerjük-e vizualizálódó világunkban a képzőművészeti nevelés és kézműves tevékenységek kulcsfontosságú szerepét, és azzal folytatódik, hogy kik tanítják a leendő tanítókat, tanárokat, és kik irányítják a tanítók tanítóit. Ha itt nem csak a tudás, a szakmai erények, az érdek nélküli elkötelezettség érvényesül, eleve veszett ügyünk van.

02.  Második lépésben meg kell teremteni azokat a szakmai, anyagi feltételeket, amelyek bevonzzák a tanításra is alkalmaz, kiváló szakembereket. Ezek jelenleg széles ívben kerülik a tanügyet, mert ott sem a megfelelő óraszám, sem a munkakörülmények, sem a tantárgy megbecsülése, sem az elfogadható jövedelem nem biztosított.

03.  A fentiek csupán feltételek, ebből a kiindulópontból még hosszú éveknek kell majd eltelnie ahhoz, hogy valódi szemléletváltás következzen be. Ha sikerülne mindezt megvalósítani, az olyan társadalmi, gazdasági, kulturális nyereséggel járna, amelynek az értéke egyelőre felbecsülhetetlen, de csak azok számára, akik időben lépnek.

A szomorú valóság az, hogy mindez egyelőre senkit sem érdekel, még a jónak mondott, hitt szakemberek se foglalkoznak vele, hanem elbarikádozzák magukat azokon a részterületeken, amelyeket képviselnek, az egésszel érdemben senki sem törődik.

A tízedik osztályban az alap, a váz ezúttal is a képzőművészet alapelemeinek ismerete, felismerése a műalkotásokban, mindennapi környezetünkben, de ezeket olyan formában kell megközelíteni, hogy a hasznosság mellett minden téma legyen korszerű, érdekes és kedvelt.                 Nagyon sokféle rendszer, lehetőség képzelhető el, én ezúttal is egy olyan tematikát, feladatsort javasolok, amelyet a gyakorlatban kipróbáltam. Ebben, nézetem szerint olyan témáknak, konkrét feladatoknak jutna vezető szerep, amelyek kihangsúlyozzák a képzőművészeti nevelés szerepét a tanulásban, a mindennapi életben, a pályaválasztásban, az általános műveltség területén.

 

szeptember: Ismétlés, az előző években tanultak összefoglalója, az évi új feladatok vázlatos ismertetése

Ha sikerül felidézni az ismétlés mellett néhány tevékenység, tárlat, verseny, látogatás örömteli, lelkes, pozitív hangulatát, akkor megítélésem szerint nem kár erre egy-két órát áldozni. Természetesen ezúttal is sok reprodukcióval, rajzzal, szemléltetővel dolgozunk, vetítünk, alkalmi tárlatokat rendezünk a táblán, az osztály falán, ajtón, a szekrény oldalán, bárhol, ahol erre lehetőség kínálkozik. Az eurós bankjegyek kinagyított reprodukcióinak a segítségével röviden átismételjük a stílustörténetet is.

október: Tervezzünk bankjegyet

Nyilvánvaló, hogy a különböző korok, nemzetek bankjegyei számos történelmi, irodalmi, tudományos élettel, művészettel, gazdasággal, politikával kapcsolatos információ hordozói, amellett, hogy valamennyi egyben a bélyegekhez, logókhoz, fejlécekhez, plakátokhoz hasonlóan grafikai alkotás is. Mi ebből a kiindulópontból beszélgetünk majd tanítványainkkal a különböző bankjegyekről, amelyek közül elsősorban a hazai és a szomszédos államok pénznemeit részesítjük előnyben. 

Az alapelemek, általános szerkezet, bizonyos kötelező információk feltüntetése mellett arra ösztönözzük a tanítványainkat, hogy tervezzenek saját, méretre szabott bankjegyet. Meg fogunk lepődni azon, hogy mennyi ötletes, humoros, érdekes, igényesen kivitelezett megoldással rukkolnak elő (01-06). Csak mellékesem említem meg, hogy ezek a tervek olyan díszítőművészeti kompozíciók, amelyek segítségével tanulmányozhatjuk a díszítő és festői foltot, kontúrvonalat, a díszítő írás szerepét, kifejező erejét valamint a szín és tónusellentétek mellett, a tanítványaink érdeklődési körét is. Ha az eredményeinket nemcsak alkalmi tárlatok formájában, hanem elektronikusan (honlapon) is népszerűsítjük, az tapasztalataim szerint új lendületet adhat ennek a kísérletnek.

November: Készítsünk alaprajzot, rajzoljunk családi házat

Természetesen ezekkel a feladatokkal is az építészettel, környezetünkkel ismerkedünk, azt fedezzük fel kicsit rendhagyó, játékos módon. A fentiek mellett azt is szükséges tudatosítani, hogy nincs olyan építmény gyártmány, szerelés, amelynek az elkészítését ne rajz előzné meg. Természetesen a legtöbb esetben mindez ma már számítógépes programok segítségével készül, de attól még szoktathatjuk a szemünket, kezünket, agyunkat a körzőhöz, vonalzóhoz, grafit ceruzához is (07-09).

Készíthetünk alaprajzot egy szoba berendezéséhez, vagy ábrázolhatjuk az osztályterem alaprajzát is (10, 11). Ezek folytatásaként megtervezzük egy családi ház homlokzatát, és ennek a feladatnak a kapcsán természetesen szóba kerülnek a környezetünkben látható érdekesebb, szebb, karakteresebb épületek (12-17), és természetesen a giccs is.

december: Furcsa házak, vicces homlokzatok

Hiba lenne, ha a fenti témának nem aknáznánk ki a játékos, humoros oldalát, hiszen a képzelőerővel kombinált humorérzék a legértékesebb emberi tulajdonságok egyike, amelyre megítélésem szerint szükségünk van az élet minden területén. Ezért választottunk két ilyen feladatot is, az alaprajzok, családi háztervek után, ezekhez kapcsolódóan. Az első furcsa formájú, különleges, sőt különc házak tervezését tűzte ki célul (18-23), a másodikban egy átlagos tömbházat próbáltunk érdekessé, széppé, hangulatossá varázsolni (24-29). A fentiek mellett foglalkozhatunk az ünnepi díszítéssel, amelyeket tízedikben már az osztályra bízhatunk, azzal az igénnyel, hogy ezek ne hivalkodóak, zűrzavarosak, túlcicomázottak, hanem egységesek, nemesek, visszafogottak legyenek.

január: Tervezzük meg a saját címerünket!

A címer kapcsán természetesen nem csupán a középkorról, dinasztiákról, országokról, a megyéről, városról esik szó, hanem logókról, emblémákról, fejlécekről és még nagyon sok mindenről, amellyel korunk állandó mozgásban, átalakulásban lévő fogyasztói társadalma a tévében, a világhálón, a kereskedelemben, az utcán, mindenhol és minden mennyiségben eláraszt bennünket. Amikor azt állítom, hogy dominánsan vizuális világban élünk, a reklámszatyroktól a pólókon látható ábrákig a fentiekre is gondolok. Kezelnünk kell valamilyen formában ezt a hatalmas képmennyiséget, ezért van szükségünk vizuális kultúrára, ennek megszerzésére pedig a képzőművészeti nevelés a legalkalmasabb. Humor, ötlet, nyitottság jellemzi a tízedikesek címereit (30-36)

február: Maroktelefon

Természetesen foglalkoztatnak bennünket, és főleg a tanítványainkat a technikai civilizációs eszközök is, közülük hatalmas választék áll a rendelkezésünkre. Kiemelt példának ezúttal a maroktelefont választottam (37-42).

március: Műköröm

Hogyan harcolhatunk a divathullámok, mániák hegemóniája ellen? A játékos, humoros rajz erre is alkalmas, tanítványaim néhány munka közvetítésével ezúttal azonban nemcsak a műkörmökről (43-48), hanem színelméleti, technikai, kompozíciós tudásukról, fantáziájukról tudósítanak. Csak azok a tanulók készítenek ilyen alkotásokat, akik számára a képzőművészeti nevelés hasznos, szeretett és egyben felszabadult, szórakoztató tevékenység.

április, május: Kollázs, montázs, arcfestés, autó, reklámszatyor, testfestés, tetoválás, hímes tojás, művészettörténet, az ezzel kapcsolatos kortárs dilemmák, és így tovább.

Szinte felesleges felsorolni milyen széles az a választási lehetőség, amely kaput nyit a kortárs művészeti, illetve azokhoz kapcsolódó jelenségek megértése felé. Minden kaland, kiruccanás ezen a területen képessé tesz bennünket arra, hogy kicsit másként lássuk, értékeljük az állandóan alakuló, korántsem egyértelmű és azonos esztétikai értékeket hordozó világot, különben eltévedünk benne. Az alábbi kollázs-montázs technikával készült munkák egyben kritikai vélemények is korunk ellentmondásairól (49-54), mert a fiataloknak van véleménye, olykor meglepően tisztán és világosan ítélik meg az őket körülvevő dolgokat.

 

Mit tud a tanuló képzőművészeti nevelésből a tízedik osztály végén?

Jó lenne, ha tudna tájékozódni abban a vizuális információáradatban, amellyel korunk elhalmoz bennünket. Persze a leírtak alapján még ezerféle dolgot tudhat, ismerhet, tapasztalhat, de ezeket nem szeretném elismételni. Tény, hogy a képzőművészeti nevelés korunkban, különösen az ezredfordulótól bekövetkezett változások után minden szinten nélkülözhetetlenné vált. Tény, de ki hiszi ezt el nekem?

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.