Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020 szeptember. Szamos. Növényi ornamentika

2020.10.19

Növényi ornamentika szatmári épületeken

Levél és inda díszekkel az építészetben a klasszikus korinthoszi, kompozit fejezeteken, oszlopfőkön is találkozunk, az egyik legősibb díszítő motívum, jelen van az egyiptomi pálmaoszlopfőkön és a bizánci kosároszlopfőkön is. A népművészet legnépszerűbb díszítménye, igen elterjedt formája a fűzérdísz (feszton vagy girland) amely általában szalaggal összefont virágok, levelek, gyümölcsök esztétikusan komponált, két végén felfüggesztett együttese, sokszor használták a reneszánsz, barokk, copf stílusú épületeken, szép számmal láthatunk ilyen díszeket, szatmári homlokzatokon is, lépten-nyomon feltűnnek az Ady Endre, Halász Ferenc/Brâncoveanu, Eötvös/Cuza Voda,  Vajay/Gabriel Georgescu, Kazinczy/Ștefan cel Mare, Árpád/V. Lucaciu, Kossuth/Mircea cel Batrân, Petőfi, Rákóczi/M. Viteazul ucákon, de van füzérdísz a Zöld-házon, a püspöki palotán, a Törvényszék épületén és még sorolhatnám a példákat.

A reneszánsz, barokk, eklektikus, szecessziós épületeken is találunk növényi díszítőelemeket. Több alkalommal, több helyen írtam a szatmári szecesszióról, mivel nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, ezúttal a szatmári eklektikus épületek levél, ág és inda díszeiről írok pár mondatot, hiszen a szatmári utcákat járva bőven találhatóak ilyen példák. Ezeket a zömmel növényi elemeket tartalmazó díszítményeket gyakran egészítik ki geometrikus, antropomorf, vagy zoomorf elemek, motívumok.

Oroszlán fejek, palmetták gazdagítják a növényi motívumok együttesét egy Eötvös/ Cuza Voda utcai erkélyen (01), amelyen a pálmaágak, füzérdíszek üres kartust kereteznek. Műgonddal, igényességgel kialakított felület ez, akárcsak a Vajay/ Gabriel Georgescu utca magánházának levéldísze (02). Egyszerű, elegáns, egyedi a szimmetrikus, téglalap alakú kompozíció, a ritmusa, az elemek – szárak, levelek – lírai hullámzása helyi tervezőt, alkotót sejtet. A DAC kerámiagyár ekkoriban már működött Szatmárnémetiben.

Ugyanezen az utcán egy másik házon klasszikus, több helyen, formában is megjelenő motívum: virág, levéldíszes stukkó leányportré tűnik fel (03). A bimbókat, kinyílt   virágokat, erezett leveleket, szétterülő ágacskákat itt is szakértelemmel, gonddal mintázták összefüggő, szimmetrikus felületté.

            A Drágffy/Drăganilor utca egyik épületén az ablakszemöldök geometrikus, leegyszerűsített felületeit szépen formált, elegáns, gazdag mintázatú leveles ágak keretezik, száraik mintegy belefúródnak a vastag keret vakolatába, oldva ezzel annak geometrikus merevségét. Az egymást metsző szimmetrikus ágak sűrű levelei, szinte a felület egészét takarják, azt a benyomást keltve, hogy szétfeszítik azt (04).

Apró, első látásra jelentéktelennek tűnő üzenetek, jelzések ezek, egy kertekben, fákban, bokrokban, virágokban gazdag alföldi kisváros lakóinak a helyhez való kötődésére, a természet szeretetére utal valamennyi. Amikor a települést, az itteni hangulatot, gondolkozásmódot, hagyományokat alig ismerő, ide tévelyedett építészek, politikusok terveztek számunkra újközpontot, negyedeket, új templomokat, új életet, az aránytévesztések mellett ezeket az apró jeleket, kötődéseket, utalásokat is kifelejtették a munkáikból, amelyek nélkül nem lenne szabad tervezni semmit, nem lehet szobrokat állítani, közügyekkel foglalkozni, mert a végeredmény helyidegen, lélektelen, gyakran egyenesen groteszk lesz. Szinte hallom a választ, azt ti, hogy az említett dolgok elsősorban technikai feladatok, semmi közük érzésekhez, hagyományokhoz, hangulatokhoz – ami természetesen nem igaz. Egy egyszerű falusi, földes út tervezésénél, egy gémeskút készítésénél se lehet a fentieket semmibe venni, mert ezek nem a friss telepesek, vagy űrlények, hanem generációk óta ott élő emberek számára készül. Aki ezt nem érti, az olyan hontalan, gyökértelen világpolgár, aki sok mindent tudhat, de valójában semmit sem ért. Készíthet Hollywoodban nagy bevételre számító tucatfilmet, tervezhet reklámszatyrot, logót a multik számára, de a gémeskutakat, utakat, falu- és városközpontokat, lakótelepeket, parkokat, középületeket, magánházakat bízza azokra, akik nemcsak értik, hanem érzik a fentieket. Természetesen terveztek Szatmárnémeti számára Budapesten is állomást, postát, iskolát, polgármesteri hivatalt, de csak alapos helyismeret után, már 100-150 éve ugyanis pontosan tudták, hogy ez elengedhetetlen!

Az Árpád/V. Lucaciu utcán bonyolult szimmetriájú ágak, levelek együttese félkörös mezőben (05) fogadja az érdeklődőt. Ez nyilvánvalóan mintakönyvekből átvett általános jellegű motívum. A szerző nem egy konkrét virágos ágat stilizál, hanem több, különböző elemből komponál egy új, addig nem létező együttest. Ugyancsak félkörívet tölt ki a Kölcsey/Iuliu Maniu utcában látható dísz (06), elképzelt, kompozíciós elemként használt levelek, virágok, indák ölelnek át geometrikus építészeti elemeket, címerpajzs formájú kartust. A füzérekre emlékeztető együttesek valójában nem igazi fűzérdíszek, hanem egyetlen oldalon felfüggesztett kiegészítő motívumok.

A Honvéd/Unirii, Aurel Vlaicu utca egészen másként nézett ki 60 éve, lényegesen rövidebb, falusiasabb jellegű volt, poros, sáros, földes úttal, legelésző tehenekkel, a végén szántóföldek terültek el és a távolban látszott a „nagyerdő”. Termesztettek itt krumplit, takarmány tököt, búzát, napraforgót, az utóbbinak a stilizált változatát láthatjuk egy régebbi lakóház ablakszemöldökén (07). 

Akit részletesebben, behatóbban érdekel ez a téma, tegyen egy sétát a Popp Aurél, Széchenyi/1 Decembrie 1918, Kinizsi/Ioan Slavici, Hunyadi/Corvinilor, Kazinczy/Stefan cel Mare utcákon, a Színház (Hám János/Horea) utcáján, a régi központban és környékén, ahol nagyon sok növényi díszítményt fedezhet fel. Nélkülük sokkal szegényebb, idegenebb, lélektelenebb lenne a város!

                                                                                    Muhi Sándor