Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2019. június Tűzoltó Kongresszus Szatmáron

2020.04.21

Tűzoltó Kongresszus Szatmárnémetiben

(1908. augusztus)

 

Egy alföldi kisvárosban a tűzvész állandó gondot jelentett a lakosoknak, akik viszonylag rövid idő alatt rájöttek arra, hogy időben fel kell készülni a váratlan eseményekre, ez már a 18. században szervezett formában, a település  vezetőségének az irányításával zajlott. 1780-ben a város 12 létrát, 50 bőrvedret, 12 csáklyát, 12 vízipuskát rendelt. A vízipuska biciklipumpához hasonló, de annál lényegesen nagyobb cső volt, amellyel 1-2 liter vizet lehetett felszívni és a kívánt helyre pumpálni.

1798-ban a gyakori tűzesetek miatt megtiltották a pipázást az utcákon és az udvarokon, 1820-ban a szatmári és németi templomok tornyába tűzre vigyázó őrt állítottak, később, a Tűzoltótorony megépítéséig a székesegyház tornyából figyelték a tüzet.

            Innen a Tűzoltótorony, laktanya megépítéséig, a kongresszus megszervezéséig hosszú út vezetett. Az első fontos lépést a Túzoltó Egyesület létrehozása jelentette, ez Grabovieczky Jusztin Leo nevéhez fűződik. Ő a Szatmári Királyi Katolikus Főgimnázium (a mai D-na Stanca Nemzeti  Líceum a Kazinczy/Șt. cel Mare utcán) tornatanára volt, aki 1875-ben tette közzé felhívását. Ezt követően viszonylag rövid idő alatt, 1875 decemberében  megalakult a Szatmári Tűzoltó Egyesület.

Böszörményi Károly polgármester lett az első elnöke, Kiss Gedeon alelnöke, Grabovieczky Jusztin Leo főparancsnoka és Herman Mihány ügyvéd az alparancsnoka. Csupa jól ismert név, olyan aktív, eredményes vezetők, akik a továbbiakban is jelentős szerepet játszottak a város korszerűsítésében, felemelésében.

Böszörményi Károly Szatmárnémeti polgármestere volt 1872-1901 között. Nagymértékben hozzájárult Szatmár városiasodásához, az utakat rendbe hozatta, iskolákat, kórházat, vashidat, színházat, szállodát építtetett.

Kiss Gedeon 1872-től Szatmár főkapitánya volt. Nevéhez fűződik a város fásítása és a Kossuth-kert alapítása. A fentiekért kapta a „fák ezredese” megtisztelő címet.

Hérman (Herman) Mihály Szatmárnémeti polgármestere volt 1901 és 1902 között, jelentős szerepe volt a Pannónia (Szatmár szálló) létrehozásában.

            Fontos mozzanat volt az egyesület életében az 1882-ben tartott zászlószentelés, amely a különböző településekből érkezett, nagyszámú résztvevőnek köszönhetően országos jelentőségű ünneppé vált. Fénypontja a szertartást végző Schlauch Lőrinc püspök beszéde volt, melyet később az egyesület nyomtatásban külön kiadott.

           1890-ben Ferenczy János vette át a tűzoltóság igazgatását, az ő sürgetésére vásárolták meg a Rákóczi utcán azt a telket, ahová később az emeletes laktanya épült. Miután elköltözött a városból, az egyesület vezetését 1990-től Tankóczi Gyula főkapitány vette át. Ő az Iparos Otthon egyik alapítója (1911), a Satu Mare város képes tükre monográfia (1936) szerzője, a két világháború között a szatmári véndiáktalálkozók szervezője.

            Tankóczinak jelentős szerepe a volt a Meszlényi Gyula által anyagilag támogatott torony és a laktanya (1904) megépítésében. Ezek nagyon fontos, bátor, nagyszabású megvalósítások voltak, a korabeli sajtó szerint páratlanok az egész országban.

            Vezetése idején 1901-ben pontosították az alapszabályokat, ekkor zajlott a gőzmalmi tűzoltóság végleges szervezése. Mentőosztályt létesítettek, kiegészítették, felújították a teljes felszerelést. Megemelték a hivatásos tűzoltók fizetését, megszervezték a vasutasok tűzoltói szolgálatra való folyamatos felkészítését.  Tagokat toboroztak, a katonai laktanyákat tűzoltókocsikkal látták el.  A tűzoltó laktanyát vezetékes vízzel látták el, lovakat vásároltak és az ő idején  ünnepelték a 10000. őrséget is.

            Ilyen előzmények után került sor 1908 augusztus 14-17 között a Tűzoltó Köngresszusra Szatmárnémetiben. Ez a négynapos ünnepség pontos, kellő időben előkészített program mentén alakult. Magába foglalta a különböző beszámolók meghallgatását, megvitatását. A helyszínek változatosak voltak, igyekeztek a legjobb tereket, termeket kiválasztani abból, amit a város akkor nyújthatott. A találkozó első programja a Pannónia szálló nagytermében zajlott és a városháza –  a püspöki palota mellett állt, lebontották – tanácstermében folytatódott. Bizottságokat választottak, sor került az alapszabályzat módosítására valamint a titkár és pénztárnok megválasztására.

Mindezek fontos szervezési kérdések voltak, de a találkozó leglátványosabb, legnépszeróbb eseményei az országos tűzoltó versenyek voltak, amelyeknek feltételeit és a használadó szerek pontos leírását minden csapat időben megkapta.

A délutáni versenyekre a gyülekezőt a reformárus főgimnázium udvarán tartották, ahol a következő egyletek voltak jelen: Nagylak, Battonya, Nagyvárad, Óbecse, Budapest, Selmecbánya, Hatvan, Máramarossziget, Kisvárda, Bács-Topolya, Szeged valamint az ország többi részéből ide érkezett más tűzoltóegyletek képviselői. A jelentős tömeg, közel 900 tűzoltó a Kazinczy utcán keresztül vonult a Deák térre (főtér), ahol nagy érdeklődés mellett, hatalmas, ünneplőbe öltözött tömeg előtt zajlott a verseny. Sokan fotózták az eseményeket, a tribünök, a teret körülvevő emeletesházak erkélyei is megteltek bámészkodókkal

Nem szeretném a kedves olvasót untatni a feladatok pontos, részletes reprodukálásával, ezért ízelítőül egyetlen példát említenék, amely az esemény korszerűségét és szakszerűségét illusztrálja: Előkocsival ellátott négykerekű, billenő rendszerű, szívónyomó szerkezetű mozdonyfecskendő iskolaszerelése négy szívótömlővel, különálló kétkerekű motoláról vett négy nyomótömlővel és háromrészű támrudas grázi dugólétrával, a létrán való fölhatolással (a szerelésben részt vesz egy tiszt, egy csővezető, egy segédcsővezető, négy létrakezelő).

A kongresszus idején lapot nyomtattak az érdeklődők tájékoztatására, A Szatmári Országos Tűzoltó Kongresszus Lapja címen, e sorok írója elsősorban ezekből inspirálódott. Képeslap is készült ebből az alkalomból. A lap szerkesztői jó 110 éve már úgy gondolták, hogy még egy ilyen jelentőségű hivatalos esemény sem nélkülözheti a humort, amelyet többek között apróhírdetések ürügyén rejtettek el az alkalmi kiadványban:

 

Kérem azt a csinos barna hölgyet, ki tegnap a Pannoniában mély tűzü szemeinek szikráival a szivemnek legtitkosabb aknáit robbantotta fel, tudassa velem, hogy találkozás mikor lehetséges. Cím: „Pásztortüznél.“

 

Közvetítők kizárásával komoly és tisztességes nők ismeretségét keresi ifjúságának teljes tűzében levő tűzoltó. 200 000 koronán felüli hozományra nem reflektál, s a zene valamint éneklés tudományát elengedi.

„Háztűznőzö“

 

A kongresszus nagy, az 1864-es Kölcsey-szobor állításához mérhető jelentőségű esemény volt a városban.  Hasonló bátor kezdeményezések hívták fel az ország, a térség figyelmét a Szamos-parti kis városkára, és adtak ötleteket, lendületet a folytatáshoz. A mai napig hálásak lehetünk a kezdeményezőknek, megvalósítóknak.

 

                                                                                                            Muhi Sándor

 

 

 

 

Ui. A korabeli képek jórészt a Janitzky-gyűjteményből valók, a Kongresszus Lapja adatait a Hungaricana világhálós oldal anyagából vettem át

 

Képek jegyzéke:

 

  1. A kongresszus idején nyomtatott képeslap
  2. A 10000. őrség ünnepsége alkalmával készült fotó
  3. Gyülekező egyesületek a református főgimnázium udvarán
  4. A versenyek ünneplőbe öltözött nézői a város főterén
  5. A felújított Tűzoltótorony tornysüvege a 18. századi városcímerrel