Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


28. Nevek és kifejezések szótára (S-ZS)

article preview

 

Sălăgeanu Ioan Silviu             1836-1898, mint tudós szerepel az egyik újközponti emléktáblán. Szatmár megyében született, Belényesen volt tanár, cikkeket, tanulmányokat közölt, földrajz tankönyvet írt.

 

Sălăgean Viorel                       1942-2003, a Szatmár megyei Ákoson született, Szatmárnémetiben tanult, újságíró, közgazdász, politikus volt, több kötetet publikált. 1992-1996 között a PUNR szatmári szenátora volt, az újközponti plakettek egyikén szerepel a neve.

 

Sarkadi Sándor                       1887-1959, fizika-kémia szakos tanár, iskolaigazgató szobrászművész volt Szatmárnémetiben. Nagykárolyban újságot szerkesztett, 1925-től a szatmári képzőművészeti tárlatok rendszeres szereplője. Az ő műve a székesegyház homlokzatán látható Jézus-szobor. Egy ideig Popp Aurel szatmári porcelángyárának (DAC) keramikusaként is tevékenykedett.

 

Sarmaságh Géza                     1852-1911, római katolikus pap, tanár, publicista, író. Szatmáron, Nyitrán, Nagybányán dolgozott, számos cikk, tanulmány, kötet szerzője, nagyon jelentős a publicisztikai, iskolatörténeti munkássága is. Ő szerkesztette a Szatmár, a Szatmár és Vidéke című hetilapokat, a Szatmáregyházmegyei Irodalmi Kör Értesítőjét, a Heti Szemle című politikai és társadalmi lap egyik alapítója és szerkesztője, Szatmárnémeti kulturális életének meghatározó személyisége volt.

 

Savinescu Vasile                     1932-2005, újságíró, tanár, kulturális felügyelő volt Szatmáron. Újmárnán született, cikkek, valamint néhány szerényebb helyi kiadvány szerzője, társszerzője: Epopee pe Someş, Sâmbra, Satu Mare stb. 2004-től a város díszpolgára, Újmárnán emléktáblája van, az újközponti plakettek egyikén is szerepel a neve.

 

Sălăjan Dorin                          1948-2006, újságíró, költő. Szatmár megyében született, Nagykárolyban tanult, Szatmáron dolgozott különböző munkahelyeken. Helyi és központi lapokban jelentek meg költeményei, több verseskötetét adták ki, az újközponti plakettek egyikén szerepel a neve.

 

Scurtu Vasile                           1906-1968, nyelvész, irodalomtörténész, tanár volt. Tevékenységének szatmári vonatkozása, hogy 1930-1941 között a M. Eminescu Líceum tanára volt, cikkeket, tanulmányokat közölt több hazai kiadványban. Az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Scheffler Ferenc  dr.               1894-1956, római katolikus pap, teológiai tanár, kanonok volt Szatmárnémetiben. Számos cikk, tanulmány szerzője, tankönyvíró, tankönyveket fordított magyar nyelvre. A Szabad Szó, az Új Élet, a Katolikus Élet szerkesztője volt

 

Scheffler János dr.                  1887-1952, római katolikus pap, teológiai tanár, szatmári püspök volt. Cikkek, tanulmányok, kötetek szerzője, ő állította vissza a katolikus tanítóképzőt Szatmáron, templomokat, kápolnákat építtetett az egyházmegyében. A jilavai börtönben halt meg, boldoggá avatása folyamatban van.

 

Schlauch Lőrinc dr.                1824-1902. Neve tévesen (Lőrincz) szerepel az újközponti plakettek egyikén. Ugyanitt azt olvastam, hogy teológus és mecénás. Schlauch római katolikus püspök, később biboros volt. A szatmári egyházmegye püspöke lett már fiatalon, XIII. Leó pápa kinevezte 1892-ben nagyváradi püspökké, majd bíborossá. Számos egyházjogi, iskolaügyi cikk, tanulmány szerzője, szónoklatai, országgyűlési beszédei a Koronában és a Magyar Államban (korabeli központi lapok) jelentek meg.

 

Séta-tér                                    Nagyjából a Megyei Múzeum melletti park területén helyezkedett el, ez a város első nagyobb parkja, sétálóhelye volt, amelynek létesítését Kiss Gedeon kezdeményezte. A központi park létrehozása után ide szerették volna költöztetni a piacot, a két világháború között azonban a prefektúra és az ortodox templom felépítése után ezt a tervet elvetették.

 

Sfura Dimitrie                         1831-1858, költő volt. Szatmár megyében, Vezenden született, korai halála miatt összesen 16 verset és egy novellát közölt. Az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Sike Lajos                                1938-ban született Kőszegremetén, újságíró, a Romániai Magyar Szó munkatársa. Több kötete, valamint cikkeinek gyűjteménye jelent meg az utóbbi években Szatmárnémetiben.

 

Simonyi József                        1777-1832, ezredes, a napóleoni háborúk hőse volt. A debreceni „Pro Patria” Alapítvány állította azt az emléktáblát 2003-ban, amely a Kálvária-templom belső kerítésén látható. A tábla szövege: 1789-ben itt toborozta katonáit a „legvitézebb huszár”.

 

Sipos Ferenc                            1916-1995, római katolikus főpap, ordinárius volt Szatmárnémetiben. Igen jelentős az egyháztörténeti tevékenysége, megírta négy kötetben a Szatmári Egyházmegye történetét, A Szatmáregyházmegye római katolikus papjainak irodalmi működését. Ezek a munkák kéziratban maradtak ránk.

 

Şireagu Octavian                    1901-1985, költő, műfordító, publicista volt. Patóházán született, Nagybányán, Kolozsváron tanult, tevékenykedett, Kolozsváron halt meg 1985-ben. Számos romániai lapban publikált, több kötete jelent meg, az együtt élő nemzetiségek (magyarok, németek) irodalmi kiválóságainak a verseit fordította románra. Az újközponti emléktáblák egyikén olvasható a neve.

 

Şişeşti (Lacfalu)                      Máramarosi helység, itt található a Vasile Lucaciu emlékház is. Ő hosszabb ideig itt dolgozott görögkatolikus papként, ezért nevezik életrajzírói „Şişeti-i oroszlánnak”

 

Slavici Ioan                              1848-1925, író, publicista, a román irodalom kiemelkedő személyisége volt. Líceumi tanulmányait magyar nyelven, az aradi Piarista Líceumban végezte, Egyetemi tanulmányokat Budapesten folytatott. Egy véletlen köti Szatmárhoz. Aradon lekéste az érettségit, amit Szatmáron kicsit később, a Királyi Katolikus Gimnáziumban még le lehetett tenni.

 

Sófalvi György, sorkatona     Dr. Sófalfvi György, szatmári orvos fia, az 1989-es változások egyik szatmári áldozata. Brăila-n halt meg néhány hónapi szolgálat után.

 

Steinberger Ferenc dr.           1846-1905, római katolikus paptanár, író volt. Szatmáron, Nagyváradon, Budapesten dolgozott. Tíz kötete és számos szakcikke jelent meg, a következő lapok munkatársa volt: Katolikus Teológia, Folyóirat, Religio, Katolikus Padagógia, Katolikus Hitoktatás, Kalauz, Iskola, Népiskolai Tanügy, Magyar Állam, Szatmár és Vidéke, Szamos, Heti Szemle stb.

 

Szamos napilap                       Szatmárnémeti egyik legismertebb napilapja volt a második világháború előtti évtizedekben. 1869-ben alapította Bihari Péter. Jelenleg Szatmárnémetiben néhány hónapja Szamos hetilap, havilap is működik. Ez lényegében a Szatmári Magyar Hírlap önállósult melléklete.

 

Szegedi Mihály                        A XVII. század első felében bíró (1642-1646) és ötvösművész volt Szatmáron. Egy 1627-ből való ezüst, feliratos kannája és egy 1646-ból való úrvacsoratányérja a szatmári református egyház tulajdonában van. Ezek megmentése Bagaméri Istvánnak köszönhető.

 

Szeibel János                           1919-1986. 1967-1984 között a szatmári Szent Család templom építője, plébánosa volt. Emléktáblája a templomban, a bejárat közelében található.

 

Szejke Vilmos                          1942-1992, rajztanár, festőművész volt Szatmárnémetiben a hetvenes évektől élete végéig. Az egyik újközponti plaketten olvasható a neve.

 

Szendrey Júlia                         1828-1868, költő, műfordító, Petőfi Sándorné, Szendrey Ignác erdődi gazdatiszt lánya volt. Költeményein erősen érződik Petőfi hatása, magyarra fordította Andersen meséit.

 

Szentlélek templom                Itt a hóstánci református templom római katolikus elődjéről van szó. Ennek emlékére vette fel nevét a mai szatmári Szentlélek templom.

 

Szent Imre                               Szent István és Gizella királyné fia volt, az őt ábrázoló dombormű a Királyi Katolikus Főgimnázium épületén állt néhány évig. Az impériumváltáskor szétverték, azóta a helye üres.

 

Szép Ernő                                1884-1953, költő, író, szinpadi szerző, publicista. A két világháború között egy-két évig szatmári lapok munkatársa is volt.

 

Szovjet hősök emlékműve      Szatmárnémeti főterén állt ez a második világháborús emlékmű egészen 1990-ig, azóta átköltöztették a Hősök temetőjébe.

 

Strava Valentin                       1907-?, költő, Szilágy megyében (Hotoan) született, egyetlen kötetéről van tudomásom. Kolozsváron tanult, a Bécsi döntés után Bukarestbe költözött, ott állítólag mint éjjeliőr dolgozott. Egyelőre nem sikerült felderítenem vele kapcsolatban a szatmári vonatkozásokat. Az újközponti plaketteken találkoztam a nevével.

 

Szentgyörgyi Jordán Károly 1849-1927, római katolikus pap, író volt. Szaniszlón, Szatmárnémetiben dolgozott, cikkek, tanulmányok szerzője. Az ő munkája többek között az a kéziratos leltár, amelyet 1915-ben a székesegyházról készített, és amely fontos forrás mindazok számára, akiket a korabeli állapotok érdekelnek.

 

Szilassy János                          Ötvösművész volt, 1729-1782 között fejtette ki a tevékenységét a Felvidéken. Szatmár megyében, Kaplonyban található egy szép és nagyon értékes úrmutatója.

 

Szilágyi Domokos                    1938-1976, erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító volt. Középiskolai tanulmányait a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban végezte, Szatmáron van köztéri szobra és ennek patinázott műkő változata a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban a róla elnevezett terem előtt áll.

 

Szirmai Szirmay Antal           1747-1812, történész volt, megírta 1809-ben Szatmár vármegye történetét, Szatmár vármegye fekvése, történetei, és polgári esmérete címmel. Ez egy rendkívül értékes, alapos munka, amelynek áttanulmányozása nélkül aligha lehet városunk történelméről bármit is írni. Szatmárnémetiben a hálás lakosok utcát neveztek el Szirmayról a város patinás körzetében, ezt jelenleg Mihai Eminescu utcának hívják.

 

Szíves (Schmiedt) Béla dr.     1901-1971, katolikus pap, író volt. Szatmáron irodaigazgatóként működött, kilenc kötetet publikált, ezen kívűl számos cikke jelent meg különböző folyóiratokban, főleg az Utunkban.

 

Szócska János                          1864-1934, görögkatolikus pap, író. Legtöbbet Nagykárolyban szolgált, verseskötetek, monográfiák, elbeszélések, cikkek szerzője volt.

 

Tankóczi Gyula                       1867-1940, szatmári rendőrfőkapitány, tűzoltóparancsnok volt, az 1936-os kiadású monográfia szerzője. Az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve, azon az áll, hogy történész volt.

 

Tănase Cazimir                       1921-1980, Szatmáron volt színművész. Emléktáblája a stúdióterem falán látható.

 

Tăutu Aloisie Ludovic            1895-1981.  Egyetlen ismert szatmári vonatkozás, hogy megyénkben született. Először Krasznaterebesen, majd Rómában, Bécsben tanult. Több egyházi vonatkozású műve, írása, tanulmánya jelent meg. Görögkatolikus papként, történészként Belényesen, Nagyváradon, Rómában fejtette ki a tevékenységét, Rómában halt meg. Az újközponti plaketteken találkozhatunk a nevével.

 

Teleki Blanka grófnő             1806-1862, író, festő, szobrász, a magyar nőnevelés úttörője volt. A szabadságharc ideje alatt pénzzel és élelemmel segítette a honvédeket, utána több mint két évig a Szatmár melletti Pálfalván bujdosott. Itt fogták el az osztrákok 1851-ben, 10 évi börtönre ítélték.

 

Tereh Géza                              1889-1969, tanár, tankönyvíró, esztéta, költő Szatmáron. Számos román nyelvű matematika könyv szerzője. A két világháború között tárlatkrónikákat, cikkeket, verseskötetet publikált, a város kulturális életének kiemelkedő személyisége volt.

 

Tóth Béla                                 Tóth Béla A magyar ankedotakincs (Budapest, 1898-1903) című hatkötetes művének második könyvében olvashatunk Simonyi óbester életéről.

 

Tóth Gyula                              1891-1970, festőművész volt. A nagybányai szabadiskolában, Münchenben tanult, szinte teljes művészi tevékenységét Szatmárnémetiben fejtette ki, egyéni kiállításokat rendezett, igen jelentős az egyházművészeti tevékenysége is.

 

T. Rácz Péter                           1879-1945, festőművész, a nagybányai szabadiskolában tanult, Münchenben, Párizsban, Rómában végzett művészeti tanulmányokat. 1931-től néhány évig a szabadiskola ügyvezető elnöke volt, a Szatmár megyei Nagypeleskén halt meg.

 

Turáni Kovács Imre               1910-1975, budapesti szobrászművész volt. A székesegyház toronyfülkéiben ma látható Szent István és Szent László szobrok alkotója.

 

Tyukodi (Kind) Mihály dr.    1916-1997, Kaplonyban született, római katolikus paptanár, egyetemi tanár, író volt. Egyházi, önéletrajzi, egyháztörténeti írásokat publikált.

 

Újházi Sándor                         1890-1941, festőművész volt. Nagykárolyban a két világháború között rajztanárként működött, jelentős az egyházművészeti tevékenysége is.

 

Újközponti plakettek              2008. őszén kerültek a helyükre, a Corneliu Coposu sétányon látható márványtömbökre. Ezek tartalmával kapcsolatban 2008. októberében és novemberében a Szamos című szatmári kulturális hetilapban egy hat részből álló cikksorozatban mondtam el a véleményemet. A tanulmányomat vitaindítónak szántam, de az általam felvetett kérdések megválaszolatlanok maradtak. Csak a plaketteken észlelhető módosítások jelezték, hogy az illetékesek ismerik az írásom tartalmát.

 

Vacarciuc Petru                      1943-2000, etnográfus volt Szatmáron, a Valea Vinului-ban (Szamosborhíd) lévő általános iskolát róla nevezték el. A nevével az újközponti plakettek egyikén találkozhatunk.

 

Vajay Károly                           1825-1906, Szatmárnémeti utolsó főbírója, a református gimnázium tanügyi bizottmányának elnöke volt. Értékes könyvtárát és gyűjteményeit a gimnáziumnak ajándékozta. Ez a gyűjtemény előbb a városi, majd a Megyei Múzeum anyagának az alapjául szolgált. A hálás szatmáriak utcát neveztek el róla, a későbbiekben ezt is átkeresztelték.

 

Vajnay Lajos                           Szatmári építő-vállalkozó volt a múlt századfordulón, többek között a Tűzoltótorony felépítése, kivitelezése fűződik a nevéhez. Ezt ingyen vállalta el.

 

Vartolomei Vasile                   1913-1964, író, irodalomtörténész, az újközponti plakett szerint tudós volt. Apában született, Szatmáron, Kolozsváron tanult, tevékenységének legjavát Nagyváradon, tanárként fejtette ki. Irodalomtörténeti munkássága jelentős.

 

Vasvári Pál                              1826-1849, Nagykárolyban tanult, tanár, történész volt, a márciusi ifjak egyik vezére. Részt vett a 12 pont megalkotásában, életét áldozta a harcokban.

 

Vastag István                          1947-ben született Szatmáron, autodidakta szobrász, egy köztéri munkájáról, térplasztikájáról számoltam be ebben a könyvben.

 

Vécsey-ház                               A Művészeti Múzeum jelenlegi neogótikus épülete, Vécsey Miklós báró, Szatmár vármegye főispánja építtette 1842-ben.

 

Vlasiu Ion                                1908-1997, szobrászművész, festő, író volt. Az ő alkotása G. Coşbuc szobra Szatmáron, amely a Vívóterem és a Ioan Slavici Kollégium közötti kis téren áll, a költőről elnevezett utca közelében.

 

Vonház István                         1881-1945, történész, nyelvész, egyetemi tanár volt. Az ő műve a Szatmár megyei sváb telepítés, amelyet Budapesten adtak ki 1914-ben. Ez a mű a sváb telepítések egyik legismertebb és legátfogóbb leírása, 1997-ben Merli Rudolf bundesheimi plébános jóvoltából újra kiadták.

 

Wieser Stefan dr.                    1917-1973, orvos volt. Az újközponti emléktáblán olvasható adatokon kívül nem találtam újabb információkat a tevékenységével kapcsolatban.          

 

Wizler (Weisler) Egyed          1925-1972, zenetanár, székesegyházi karnagy és kántor volt Szatmárnémetiben. Ennél a névnél több írásmóddal is találkoztam.

 

Wolkenberg Alajos dr.           1871-1935, Szatmáron paptanár, Budapesten egyetemi tanár, író volt. Több mint 22 füzetet, könyvet publikált, ő szerkesztette a szatmári Heti Szemlét, számtalan cikket közölt a Szatmár és Vidékében, a Szamosban valamint budapesti lapokban is.

 

Vulturescu George                 Pop Silaghi Gheorghe, 1951-ben született Szatmár megyében, költő, publicista, kulturális felügyelő. Több kötete jelent meg, a Poesis folyóirat egyik alapítója, többek között A Cultură şi literatură în ţinuturile Sătmarului, Dicţionar 1700-2000 című munka szerzője. Erre több alkalommal hivatkoztam a könyvemben.

 

Xantus Géza                            1958-ben született, festőművész, a székesegyház falán látható jubileumi dombormű szerzője, de az ő oltárképeit láthatjuk a szatmári Szent Család, valamint a lajosvölgyhutai római katolikus templomokban is.

 

Zafféri Károly dr.                   1840-1919, paptanár volt, tanulmányait Máramarosszigeten kezdte és Szatmáron, Budapesten fejezte be, igen jelentős a pedagógiai munkássága is. A római katolikus tanügyi irodalom egyik vezéralakja volt, tankönyveket is írt.

 

Zala György                            1858-1937, szobrászművész, egyetemi tanár Budapesten. A múlt századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere, többek között Cornel Medrea tanára is volt.

 

Zalka Máté                              1896-1937, Szatmárnémetiben érettségizett, katonatiszt, író volt. A spanyol polgárháború legendás tábornoka, több kötet szerzője.

 

Zamfirescu G. M.                   1898-1939, román író, publicista. Emléktáblája Szatmáron annak a háznak a falán látható, amelyben 1922-1924 között lakott.

 

Zelk Zoltán                              1906-1981, a magyar lírai költészet kiemelkedő személyisége. Ífjúkorának meghatározó éveit Szatmárnémetiben töltötte.

 

Zolnay Géza                            1886-1965, festőművész, tanár. Szatmárnémetiben a Faipari Iskolában tanított, kiváló, országosan elismert portréfestő volt. Szatmári magángyűjteményekben, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, a Németi Egyházközség tulajdonában több műve, arcképe található.

 

Zöldfa fogadó                          A város egyik legjelentősebb fogadója a XIX. században, azon a helyen állt, ahol ma a fehér ház látható.

 

Zsoldos Árpád                         1933-2001, színművész, 1968-1971 között volt az Északi Színház tagja, jelentős alakítások, emlékezetes ősbemutatók, főszerepek fűződnek a nevéhez.

 
 



Facebook

Levelezőlista


Archívum

Naptár
<< Augusztus >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            


Statisztika

Online: 25
Összes: 528018
Hónap: 9973
Nap: 274