Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


23. Nevek és kifejezések szótára (A-B)

2020.04.26

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ady Endre                               1877-1919, költő, publicista, a Szatmár megyei Érmindszenten (ma Adyfalva) született. Ady a XX. század egyik legjelentősebb magyar költője, a magyar politikai újságírás legnagyobb alakja volt. Szatmáron is járt, jó ismerősei, barátai laktak itt, utcát neveztek el róla, neve az újközponti plakettek egyikén is szerepel. A köteteit, tevékenységét csak azért nem taglalom bővebben, mert ezeket minden középiskolás diáknak illik ismernie.

 

Acsády Ignác                           1845-1906, Nagykárolyban született, történész volt, a MTA levelező tagja. Történelmi munkái mellett számos szépirodalmi, kritikai munkája jelent meg különböző lapokban, kiadóknál. Korának egyik legnagyobb történészeként tartották számon.

 

Alpini Constantin                   1809-1846 pap, író, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve. Érmindszenti származású akárcsak Ady Endre. Egyetlen egyházi jellegű munkáját ismerjük, 1838-ban jelent meg Nagykárolyban, ez volt az első Szatmár megyében kiadott latin betűs román könyv.

 

Anderco Alexandru                1859-1945, tudós (?), az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve, további információkkal a tevékenységéről nem rendelkezem

 

Anderco C. S.                          1915-1975, költő, újságíró volt. Máramarosi származású, a második világháború után Szatmáron telepedett le, az újközponti plakettek egyikén látható a neve. Egy posztumusz verseskötetéről tudok (Hotare pentru vis, 1998), utcát neveztek el róla Szatmáron.

 

Andron Ioniţă G.                    1917-1989, ügyvéd volt és etnográfus, fényképeket készített az Avasról. Iskolát neveztek el róla Avasfelsőfaluban, több kötetben jelentek meg fotói, az újközpontban olvasható a neve.

 

Antal Péter                              1917-2002, magyar-német szakos tanár volt Szatmárnémetiben, egész élete, tevékenysége ide kötődik. Cikkek, tanulmányok, tankönyvek szerzője, illetve társszerzője. Az Utunk, Igaz Szó, Művelődés, Korunk, Előre, valamint a helyi lapok rendszeres munkatársa, korának országosan ismert és elismert szatmári pedagógusa volt.

 

Antonescu Nae                        1921-2008, tanár, irodalomtörténész, publicista. Krasznaterebesen élt, ott volt iskolaigazgató, egy ideig igazgatója volt a Tanügyiek Házának is. Több kötet szerzője, elsősorban a két világháború közötti publicisztika érdekelte. 1980-2002 között hét kötete jelent meg, mondják rendkívül értékes könyvtára, folyóiratgyűjteménye volt. Neve az újközponti plakettek egyikén olvasható.

 

Ardelean Ioan sen.                  1908-1974, Felsőszoporon született, mint tudós szerepel az újközponti plakettek egyikén. Képesítése szerint tanító volt. Tanítóként és iskolaigazgatóként Tasnádon, Zilahon stb. dolgozott, Szilágy megyének volt a főtanfelügyelője. Számos írása jelent meg. Vulturescu könyvében mint Ardeleanu,  Ioan Senior szerepel, a plaketten Ioan  Ardelean sen. a neve.

 

Asóka                                       i.e. 273-237, ő a kora indiai történelem egyik legnagyobb alakja, az első indiai király, aki uralma alatt egész India területét (Dél-India kivételével) egyesítette. Rendeleteit sziklákra és oszlopokra vésette, ezek az indiai irodalom legrégebbi fennmaradt írásos emlékei. Mintájukra készült a szatmári Csend parkban álló „feliratos kőtábla”.

 

Atlaszos ház                             A Kazinczy (Ştefan cel Mare) utcán álló százéves épület, amelynek homlokzatán Atlaszt ábrázoló alakok, domborművek láthatóak. Egy régi, XX. század eleji képeslap felirata szerint ez az épület is Pap Endre háza volt.

 

Augustin Mircea dr.               1878-1954, ügyvéd, politikus volt, a románok nemzetiségi jogaiért harcolt, Erdődön állítottak szobrot neki.

 

Ács Alajos                                1930-2002, szatmári színművész, a szatmári magyar társulat alapító tagja, évekig a színház igazgatója, élete végéig vezető színművésze, Szatmárnémeti díszpolgára. Róla nevezték el az Északi Színház stúdiótermét, a Lakatos Pál által róla készített dombormű a terem utcai falán látható.

 

Árpád-házi Szent Erzsébet   1207-1231, II. Endre és Gertrúd – a Bánk bán féle összeesküvés áldozatául esett merániai királyné – házasságából született. A legismertebb, legnépszerűbb magyar női szentek egyike. Szatmári szobrát — a kolozsvári Gergely Zoltán alkotását — 2008-ban szentelte fel Schönberger Jenő, Szatmár püspöke, a Szent János templom előtti téren áll.

 

Bacâru Livia                            1921-1998, Szamosborhídon született, könyvszakértő volt. Bukarestben dolgozott, egyik munkája az Ősnyomtatványok katalógusa. Mint műfordító is jelentős a tevékenysége, többek között ő fordította románra Liviu Rebreanu ifjúkori, magyarul írt (!) prózáit, amely kötetben a Szamárlétra címmel jelent meg. Románra fordított számos romániai magyar és magyarországi szerző művét is. Lupu Iona írt könyvet róla 1999-ben. Más szatmári vonatkozásokat a továbbiakban születési helyén kívül nem találtam, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Bagaméri István                      A XVII. század végén, a XVIII. század elején élt Szatmáron. Szatmári városi tanácsos, aki az 1703-as ostromkor egy ház falába rejtette el a város jegyzőkönyveit, valamint a református egyház kegytárgyait, így mentve meg azokat.

 

Bagossy Bertalan                    1868-1950, római katolikus pap, tanár, iskolaigazgató volt. 1911-ben adta ki a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület történetét (Pázmány-Sajtó), amelyben az első szatmári Kölcsey-szobor megrendelésének, felállításának a folyamatát is megírta. Több kötete jelent meg, tudományos folyóiratok és helyi kiadványok munkatársa, a város kulturális életének kiemelkedő személyisége, a Borovszky Samu által szerkesztett monográfia munkatársa volt

 

Baias Ion                                  1950-2005, költő. Szatmáron született, helyettesítő tanárként, valamint különböző kulturális intézményekben dolgozott. Több kötete jelent meg, központi rangos kiadványokban is publikált költeményeket, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve

 

Bala Corneliu                          1930-2006, újságíró, költő, műfordító, tanár volt, Nagykárolyban dolgozott. Több kötete jelent meg, az újközponti plakettek egyikén látható a neve.

 

Bakcsy Gergely                       1860-1945, tanár, iskolaigazgató, író, a Németi Egyházközség főgondnoka. Megírta többek között a református főgimnázium történetét (1896), a Kiss Gedeon által kezdeményezett szatmári múzeum őrzője, gondnoka, tovább vivője, a város köztiszteletben álló közéleti személyisége volt. Az újközponti plakettek egyikén olvasható hibásan a neve: Bakcsi Gergely.

 

Bakócz Tamás                         1442-1521, Erdődön született, Szatmáron járt iskolában, dominikánus pap, bíboros, egri majd esztergomi érsek, konstantinápolyi pátriárka volt. Évtizedekig az ország legnagyobb hatalmú ura. Az egyetlen magyar pap, akinek komoly esélye volt, hogy pápa legyen.

 

Bánhidi Antal                          1902-1994, Széchenyi-díjas gépészmérnök volt. Szatmárnémetiben született, itt érettségizett. Saját építésű repülőgépével (Gerle 13) világrekordot ért el. Nevét viseli a Bánhidi Alapítvány, amelyet a Szatmári Református Gimnázium tanulói számára létesített. Emléktáblája, arcképe a Kölcsey Ferenc Főgimnázium udvari falán látható.

 

Banu George Maria                1943-1997 író, újságíró, Apában született és Nagybányán halt meg. Szatmári és nagybányai irodalmi társaságok, egyesületek (Afirmarea, Nord, Arta) tagja volt. Három kötetet publikált, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Barbul Eugen Pavel                1875-1960, történész, tudós, könyvtárigazgató volt. Szamoslippón ünnepelték, a helyi általános iskola falán emléktáblát helyeztek el a tiszteletére (2007), az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Barbul Ilie Carol dr.              1883-1946, szenátor, prefektus volt, emléktáblája az egykori háza falára került, amely a Rákóczi (M. Viteazul) utcán áll, ez a város talán egyetlen neoromán stílusú magánháza. Egyike az UNIO gyár megalapítóinak.

 

Barbul Vasile dr.                    1926-1994, szakorvos a szatmári Járványkórházban, amelyet 1978-1992 között vezetett. 25 éven át tanított az egészségügyi technikumban. Számos szakcikket, cikket, jegyzetet, tanulmányt közölt különböző lapokban.

 

Bartók Béla                             1881-1945, a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára.  Szatmáron az Iparos Otthon bejáratánál emléktábla, dombormű emlékeztet koncertjére (1922).

 

Bartók Lajos                           1851-1902, szatmári származású festőművész volt, a budapesti mintarajziskolában tanult. A szatmári református gimnázium (Kölcsey Ferenc Főgimnázium) tanári szobájának a faliképeit készítette 1882-1883 között. Ezek a város laikus festészetének legrégebbi ránk maradt, az egész térségben ritkaság számba menő produktumai.

 

Batizi „diákdomb”                 A 1672-ben elesett diákok emlékére a Szatmári Református Főgimnázium emeltetett emlékművet. A batizi emlékoszlopot 1914–ben állították. 1957–ben a 438 éves szatmári iskola diákjai és tanárai megemlékeztek a csata mártírjairól. Hosszú éveken keresztül az emlékezetes napon staféta vitte a minden évfordulón elhangzó azonos szöveget: “Szöllőskei István és ti, többi ismeretlen hősei e közös sírnak! A 438 éves híres Scuola Sathmariana diákjai és tanárai itt vannak és emlékeznek rátok. Eljöttek leróni az évszázados adósságot! 327 év óta mindenkor elmarasztalt benneteket a történelem: rebellisek, üldözöttek voltatok. Örökös kurucsors volt osztályrészetek. Ti meghaltatok s nekünk hagytátok a nagy tanulságot. Áldozatotok fényénél tisztábban áll előttünk: múlt, jelen, jövendő. Lélekben és elhatározásban megerősödve távozunk tőletek. Magunkkal visszük a szabadságszeretetnek azt az olthatatlan lángját, melyért ti 1672–ben fiatal életeteket áldoztátok a batizi síkon. Eb ura fakó.”

 

Bem József                               1794-1850, Józef Zachariasz Bem (magyarosan Bem József) lengyel hadvezér volt, a szabadságharc erdélyi hadjáratának vezére, tábornoka. A hadjárat kezdetén Szatmárnémeti főterén állíttatta csapatait hadrendbe. Szatmárnémetiben utcát neveztek el róla, ennek a nevét később megváltoztatták.

 

Benjamin Zeef Mandelbaum  1842-1897 között szatmári főrabbi, templomépítő volt, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Bereczky József dr.                 1888-1953?, református lelkész volt, egyházmegyei tanácsos Tasnádon. Számos egyházi jellegű cikk, tanulmány szerzője, több kötete jelent meg. Tasnád város társadalmi, kulturális életének aktív, közismert tagja volt, amíg teljesen el nem vesztette a látását.

 

Berey Géza                              1908-1982, újságíró volt, több kötete jelent meg Szatmáron, Nagykárolyban, Szegeden, Budapesten. Évekig nagykárolyi és szatmári lapok munkatársa volt. Szegeden és Budapesten is dolgozott több lapnál, Szegeden a Délmagyarország főszerkesztője, később az ügyvezető igazgatója lett. Jelentős a sajtótörténeti munkássága is, amelyben az erdélyi újságírás történetét mutatja be.

 

Bíró Lajos                                1856-1931, tudós, Tasnádról származott, európai hírű rovartani és néprajzkutató volt. Új Guineában hét évig gyűjtötte a pápuák néprajzi adatait, tárgyait. Benedek Zoltán, nagykárolyi tanár írt könyvet életéről, tevékenységéről. A debreceni egyetem meghívta tanárnak, a szegedi egyetem díszdoktora volt.

 

Bittheuser József                     A XVIII. század második felében volt építész Szatmár megyében. Bécsben tanult, a Károlyi grófok uradalmi építőmestere, a püspöki palota, a Károlyi kastély tervezője, számos templomot (Mezőpetri, Nagymajtény, Krasznasándorfalu), kápolnát épített az egyházmegyében. Többek között az ő alkotásainak köszönhetően jelenik meg téréségünk építészetében az európai színvonal.

 

Blaga Lucian                           1895-1961, kiváló költő, filozófus, dramaturg, egyetemi tanár, diplomata volt, a két világháború közötti román tudományos, kulturális élet kiemelkedő személyisége. Tevékenységével kapcsolatban nem találtam szatmári vonatkozásokat. Szatmáron iskolát, sugárutat neveztek el róla. A szobra, Erdei István alkotása a város egyik parkjában, a róla elnevezett sugárút közvetlen közelében áll.

 

Bledea Ion                                1951-1998, író, újságíró volt Szatmáron, 1989 után a Gazeta de Nord-Vest főszerkesztője. A régi munkahelyének, a szerkesztőség épületének falán látható az emléktáblája a Mihai Viteazul (Rákóczi) utcán.

 

Bodnár Gáspár                       1861-1921, római katolikus paptanár, író. Több lapot szerkesztett, az 1884-ben Szatmárnémetiben alapított Szatmár és Vidéke lap egyik kezdeményezője volt. Több kötete jelent meg a XIX. század végén, színpadi művek szerzőjeként is ismert a neve.

 

Bogdan Mircea                       Mircea Bogdan, a kolozsvári professzor, szobrász, Romul Ladea kedvelt tanítványa készítette 1958-ban a szatmári M. Eminescu mellszobrot, amely a Kollégium épülete előtt áll. További adatokat egyelőre nem sikerült találnom róla.

 

Boitor George                          1934-1976, költő, vasutas, Felsőszoporon született, Alsószoporon van eltemetve. Nagybányán és Câmpina-n is dolgozott, autodidakta, nonkonformista költő volt. Ismert irodalmi folyóiratokban közölt verseket, Ploieşti-en lett öngyilkos 1976-ban. Egy kisebb teret neveztek el városunkban róla, az újközponti plakettek egyikén is olvasható a neve.

Borghida István                      1918-1982, művészettörténész, egyetemi tanár. Szatmáron született, Krizsán Jánosról, Leon Alexről, Ziffer Sándorról, Jakobovits Miklósról, Balázs Imréről, Cseh Gusztávról írt kismonográfiát, az újközponti plakettek egyikén olvasható hibásan (Borgida) a neve.

Borghida Pál                           1899-1972, festőművész. Szatmárnémetiben született, a nagybányai szabadiskolában tanult, 1927-1928-ban a Szamos napilap tudósítójaként számos cikket írt a szabadiskolában zajló tevékenységről, ahol több szatmári művész is tevékenykedett. A nagybányai szabadiskolát, annak tevékenységét Nagybánya városa ugyan kisajátította, de köztudott, hogy a múlt századfordulón Máramaros, tehát Nagybánya is Szatmár vármegyéhez tartozott.

Borlan Liviu                            1936-1994, zeneszerző, zongorista, karmester volt, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve. Nagybányán a Művészeti Iskola viseli a nevét, tevékenysége is inkább ide kötődik.

 

Boromisza Tibor dr.               1840-1928, római katolikus püspök Szatmáron (1906-1928). Újjáépíttette a Kálvária-templomot, megépíttette a Pázmány konviktust, ő szentelte fel a Szent János templomot, az iskolaügy, kultúra következetes támogatója volt. Az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve, ott mecénásként említik.

 

Böszörményi Károly               Szatmárnémeti polgármestere volt 1872-és 1901 között, 1822-ben született. Nagymértékben hozzájárult Szatmár városiasodásához, közel harminc évi polgármestersége idején alapvetően megváltozott Szatmár arculata. Az utakat rendbe hozatta, iskolákat, kórházat, színházat, szállodát építtetett. Utcát neveztek el róla a szatmáriak, ezt később átkeresztelték.

 

Bran Ion                                  1942-1988, autodidakta költő volt. Szatmári és erdélyi lapokban publikált verseket, kötete is jelent meg, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Bran Petru                               1821-1877, görögkatolikus pap, költő volt. 1862-1869 között Olvasó Egyletet, könyvtárat szervezett a Királyi Katolikus Líceum keretében (ma D-na Stanca Kollégium). 1859-ben engedélyt nyert a román nyelvű oktatásra ugyanitt, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve. Élete vége felé elborult az agya, egy budapesti szanatóriumban kezelék, ahol 1877-ben meghalt. Szatmárnémetiben a Golescu híd környékén utca viseli a nevét.

 

Brázay János                           1830-1908, Nagykárolyban tanult, Merőpetriben 42 éven át volt pap. Helytörténettel kapcsolatos cikkeket írt, ő gyűjtötte össze Hám János szent beszédeit, amelyek kiadása Meszlényi Gyula püspök nevéhez fűződik. Brázay János volt az 1875-ös tűzvész után a mezőpetri templom újjáépítője, ő rendeli Orlay Petrich Somától a főoltárképet, olyan értékek megmentése, teremtése kötődik nevéhez, amelyekkel máig büszkélkedhetünk.

 

Brenduşianu Iacob                 1825-?, író, csak annyit tudunk róla, hogy valahol az Avasban született, a halála éve sem ismeretes, verseket közölt és az avasi népszokásokról írt. Az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Bretter György                       1932-1977, esszéíró, filozófiai szakíró, egyetemi tanár volt, szakmája országosan elismert kiválósága. Középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben végezte, számos cikket, tanulmányt közölt az Utunkban, a Korunkban és az Előre című napilapban, több kötete jelent meg.

 

Bródy Miklós                           1877-1949, Nagykárolyban született, zenszerző, karmester és sakkvilágbajnok volt, fontos a publicisztikai tevékenysége is. Operetteket írt, megzenésítette Ady, Áprili, Heine verseit.

 

Bulgăr Gheorghe                    1920-2002, Eminescu-kutató, egyetemi tanár volt. Szaniszlón született. Fontos a nyelvészeti tevékenysége is, több szótár társszerzője. A Megyei Könyvtár olvasóterme viseli Szatmáron a nevét, az épület falán látható az emléktáblája is, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Bura László dr.                       1932-ben született Szatmárnémetiben, tanár, egyetemi tanár, nyelvész, helytörténész, a város díszpolgára. Cikkek, tanulmányok, 33 nyelvészeti, helytörténeti, iskolatörténeti kötet szerzője, szakmai szervezetek, alapítványok vezetőségi tagja. A város művelődési, kulturális életének meghatározó személyisége, 1990 után több városi tanügyi intézmény alapítója, igazgatója volt.

 

Buteanu Ioan                           1848-1849, tudós az egyik újközponti plakett felirata szerint, valójában görög katolikus pap, tanár. Nagykárolyban született, Nagybányán, Nagykárolyban, Kolozsváron, Zágrábban tanult. Belényesen, Nagyváradon dolgozott, a tudományos tevékenységéről annyit tudunk, hogy írt egy tankönyvet. 1905-től a  Budapesti Parlament-ben volt képviselő.