Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20. Szobrok, domborművek a szatmárnémeti temetőkben

2020.04.26

 

20. Szobrok, domborművek a szatmárnémeti temetőkben

 

       Hol látható a legtöbb szobor és emléktábla Szatmárnémetiben? Természetesen a temetőkben. Melyikben? Lényegében szinte valamennyiben akadnak figyelemre méltó kripták, szépen faragott díszes sirkövek és olykor szobrok, domborművek is.

       A fentiek miatt úgy gondolom, hogy egy ilyen összeállításban szükség van egy külön fejezetre, amelyből, ha vázaltosan is, de a temetők szobrait, domborműveit is megismerheti az olvasó. Természetesen a temető csak részben közterület, ennek ellenére várostörténeti, kultúrtörténeti szempontból valamennyi kiemelt jelentőséggel bír egy multikulturális, sokfelekezetű városban.

            Közhely, hogy a templomok, temetők kora, helye, a bennük látható tárgyak minősége stb. sok mindent elárul az itt élő emberek múltjáról, szokásairól, gazdasági helyzetéről, igényességéről, kulturális hagyományairól. Ilyen szempontból is érdemes feltérképezni, megismerni, látogatni a temetőinket. Erre eddig már sokan rájöttek, hiszen külön kiadvány, térképpel ellátott részletes ismertető jelent meg a kolozsvári XVI. századi Házsongárdi temetőről, a nagybányai római katolikus temető bejáratánál tábla figyelmeztet az itt található jelentősebb művészsírokra, a máramarosszigeti római katolikus temetőről pontos és átfogó felmérés készült, hogy csak néhány példát említsek.

       Hány temető van Szatmárnémetiben? Sok, valamennyivel ebben az összeállításban nem is foglalkozhatunk. Ha szép, díszes, régi sírokat, kriptákat, szobrokat, domborműveket keresünk, feltétlenül el kell látogatnunk a római katolikus temetőbe, a vasút melletti református és görögkatolikus (ortodox) temetőbe. Nem hagyhatjuk ki a Nagybányai út közelében a zsidó temetőket sem, de szobrokat, díszes sírokat találhatunk a Magyar utcai (str. Rodnei) és a Mátyás király utcai (str. Liviu Rebreanu) református, illetve görögkatolikus temetőkben is. Az amaci úti temető viszonylag új, tehát képzőművészeti szempontból nem sok érdekességgel kecsegtet, azonban feltétlenül meg kell ismernünk a Hősök temetőjét a Zsadányi úton            (B-dul Cloşca), ahol több emlékmű és katonai sír is látható.

 

Római katolikus temető

 

            A legtöbb figurális ábrázolást, a legdíszesebb megoldásokat az egyházi szokások, előírások jellegéből adódóan a római katolikus temetőben találhatjuk. Szatmárnémetiben egyetlen római katolikus temető van, ami természetesen nem azt jelenti, hogy máshol nincsenek római katolikus sírok. A bejárat közelében egy szép Szűzanya-szobor látható, erről már a bevezetőben is megemlítettem, hogy minősége, régisége egyháztörténeti, helytörténeti és kultúrtörténeti kincset sejtet. Ebből adódóan ezt a kiváló barokk alkotást meg kell menteni, fel kell újítani, biztonságos, fedett, védett helyen kell őrizni, hiszen itt teljesen tönkremegy. Restaurálni mészkőből készült szobrot nem lehet, a konzerválás viszont lehetséges és esetleg készíthető erről a példányról egy, vagy akár több új, pontos másolat is.

       Gazdag, szép ez a temető szatmári viszonylatban, ami nem azt jelenti, hogy a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében, mondjuk Nagybányán, Máramarosszigeten, Nagykárolyban nincsenek régibb, művészi szempontból értékesebb temetők, hogy a kaplonyi kriptáról, a Károlyi grófok temetkezési helyéről ne is beszéljünk.

      A temetői szobrok, domborművek készítőinek a neveit csak a legritkább esetekben jegyezték fel. Ennek természetesen több oka is van, ezek közül említenék meg néhányat.

      Az első, talán legfontosabb ok, hogy ez a terület mindig a szobrászat mostohagyerekének számított. A periférián általában csak ritkán végeztek ilyen jellegű munkákat élvonalbeli műhelyek, alkotók. Ha mégis vállaltak hasonló feladatot, akkor azt családi vagy baráti okokból és általában névtelenül tették. A XX. századi neves szobrásznak, Ferenczy Béninek, Ferenczy Károly fiának is van síremléke a nagybányai temetőben, igaz édesanyja, Fialka Olga (Ferenczy Károlyné) sírjára készítette.

      A névtelenség második oka is a munka jellegéből és az ezzel járó kötelező, olykor kényszerű igazodásokból adódik. E miatt ezek a munkák nem csak a kivitelező művész, hanem gyakran a megrendelő ízlésvilágát is tükrözik.

     Harmadik okként megemlíthető, hogy az egyházművészeti alkotásokhoz hasonlóan a temetői emlékművek legtöbbször nem eredeti művek, hanem a kivitelező által használt néhány népszerű alaptípus helyhez, igényekhez, a megrendelő pénztárcájához adaptált változatai.

            A római katolikus temetőben a klasszikus temetői szobrok szatmári változataiból megemlíthetőek a puttók, a legváltozatosabban megjelenített (térdeplő, álló, legtöbbször imádkozó, fejüket kezükbe hajtó) angyalalakok, de vannak itt az elhunyt személyt, személyeket megörökítő domborművek, mellszobrok is. Látható itt Fájdalmas Szűzanya-szobor, a kápolna előtt szépen faragott és csúnyán átfestett feszület áll. Milyen ezeknek a munkáknak a minősége? Változó, egyrészt arról árulkodnak, hogy a város nem volt és ma sem egy nagy művészeti, szobrászati központ, valamint arról is, hogy anyagiak hiányában a megrendelések is szerényebbek voltak városunkban, mint mondjuk Nagyváradon, Kolozsváron stb.

            Másrészt azt is tapasztalhatjuk, hogy a fentiek ellenére is nagyon változatos motívum- és formavilágú díszítések tárháza egy ilyen temető. Ha valaki komolyabb erőfeszítést tenne annak érdekében, hogy felleltározza, és típusok, díszítmények, a feliratok betűtípusai szerint csoportosítsa az itt fellelhető sírköveket, minden bizonnyal ő maga is meglepődne az eredményen. A változatos motívumvilág mellett azt tapasztalná, hogy ennek a temetőnek a sírkövei olykor olyan megkérdőjelezhetetlen mesterségbeli tudásról, anyagismeretről, szakmai tapasztalatról tanúskodnak, amely közelebbi megismerése egy uniformizálódó, amerikianizálódó világban kiemelt fontossággal bírhat.                    Arról, hogy hányféle nonfigurális dísz, sordísz, figurális dombormű fedezhető fel a szatmári sírköveken, épületeken, ezek ismerete és értő alkalmazása milyen szakmai tapasztalatot, alkotó-, újító kedvet, játékosságot igényelt a maga idejében, hosszú tanulmányt vagy akár vaskos kötetet is lehetne publikálni.

            Egy kissé nyugodtabb időszakban, néhány éve rászántam pár órát, napot arra, hogy a szatmári római katolikus temető vasrácsait tanulmányozzam. Ezeket összevetettem a városban található régebbi kovácsoltvas erkélyek, kapuk, ablakrácsok stb. motívumvilágával. Ilyenkor döbbenhetünk rá ugyanis valójában arra, hogy szegényesnek tűnő kinézete ellenére milyen gazdag ez a város.

            A temető egyik legszebb, legmutatósabb részlete a közelmúltban felújított temetőkápolna hátánál látható Meszlényi-mauzoleum, a püspököt ábrázoló, szép, karakteres domborművel. Aki azt gondolja, hogy a temetőkápolna mögötti épületrész teljes egészében a Meszlényi-mauzóleum, az téved. Magát a kápolnát Hám János idejében (1827-1857) építették, ekkor alakították ki a hátsó bejáraton át megközelíthető alagsori kriptát, amelyet azonban nem használtak kiemelkedő egyházi személyek temetésére, hiszen az egyházmegye rendelkezésére állt a székesegyház szentélye alatt kialakított kripta is, ahová többek között Hám Jánost, Scheffler Jánost stb. is temették. Boromisza Tibor, Reizer Pál püspökök, Szvoboda Ferenc egyházmegyei kormányzó, Hámon József, Irsik Ferenc, dr. Scheffler Ferenc kanonokok sírját például ugyanebben a temetőben a többi sír között fedezhetjük fel.

            Meszlényi Gyula a szatmári Tűzoltótorony építője, a püspöki képtár alapítója, a székesegyház felújítója volt. 1905-ben bekövetkezett halálakor a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye vezetősége, hívei kiemelt helyre szerették volna temetni, ezért átalakíttatták, feldíszíttették, emléktáblával, Meszlényit ábrázoló domborművel a temetőkápolna hátsó bejáratát. Az érckoporsót, a bejárati rész felett kialakított alacsony kriptában helyezték el. Ez a fenti teraszos részről, a fűzérdísszel keretezett kis ablakokon át tekinthető meg. A mauzoleumot a püspök halálának centenáriumára újíttatta fel a Szatmári Római Katolikus Püspökség.

            Természetesen az itt található szobrok, emlékművek díszítmények műhelyek szerint is csoportosíthatóak, sajnos még ilyen felmérés sem készült a szatmári római katolikus temetőről. A vasút megépítése után pár évtizeddel, az ezredforduló táján már a szatmáriak is rendeltek síremlékeket nagyobb magyarországi városokból vagy budapesti műhelyekből is.

            Méltó ez a temető egy alaposabb, átfogóbb bemutatásra, megismerésre, ezért is szorgalmazom már évek óta a temető egyházművészeti, helytörténeti és kulturális értékeit bemutató füzet megjelentetését.

 

Hősök temetője

 

Szatmárnémetiben a Hősök temetője a Zsadányi úton (B-dul Cloşca) található, a vasút közelében. Érdemes lenne közvéleménykutatást tartani arról, hogy a szatmáriak közül hányan tudnak róla. A legtöbben valószínűleg csak Nagykároly felé menet a vonat ablakából látták, ami természetesen nem azt jelenti, hogy azt is tudják, hogy mit láttak. Rohanó korunk úgy tűnik nem kedvez a hősöknek. Miből gondolom mindezt?

A városban, ahogyan azt már az előbbiekben bemutattam, található a Megyei Múzeum közelében az Ismeretlen katona emlékműve, az újközpontban és a Kölcsey Ferenc Főgimnázium udvarán még van három 1989-es emléktábla.

A háborúban, forradalomban elesett hősök többi emlékműve a város peremén van, egy olyan parkban, sírkertben, amelyet gondoznak ugyan, de csak nagyon ritkán látogatják. Honnan lehet ezt tudni? Többször jártam arra, és sohasem láttam egyetlen látogatót sem, többek között ezért is tartottam fontosnak a temető, a benne található emlékművek bemutatását.

Lényegében az egész bekerített területen egy első világháborús emlékmű, a második világháborús Szovjet hősök emlékműve, valamint egy 1989-es sír látható.

Közülük monumentális hatású, igazi hősi emlékmű csak egy van. Ez a legrégebbi, valamint a köréje csoportosított katonasírokkal a legnagyobb.

A központi tömb, obeliszk tömegelosztását, egyszerű monumentalitását a függőleges elemek még jobban kihangsúlyozzák. Monumentális hatású a központi részt körbefogó, elől nyitott oszlopsor is, amely hasábalakú kettős oszlopaival, visszafogott, az ünnepélyesség hangulatát fokozó diszkrét ornamentikájával már belépéskor tiszteletet parancsol, főhajtásra ösztönöz. A központi felirat: Pro patria, hosszú magyarázó szöveg helyett direkt módon utal az áldozatra.

Nem ismerem az emlékmű tervezőjének a nevét, de a munkája alapján meg vagyok győződve arról, hogy jó szakember, építész lehetett, hiszen ennek az emlékműnek minden részlete, a sírok elrendezése, az arányok erről árulkodnak. Egyetlen részletről, apróságról éreztem csak azt, hogy kisé idegen az egésztől. A román nyelvű felirat melletti kőutánzatot nem tartom túl szerencsés megoldásnak, még az is lehet, hogy egy későbbi felújítás alkalmával került a felületre. Mindez természetesen csak feltételezés.

A Szovjet hősök emlékműve eredetileg Szatmárnémeti régi városközpontjában állt. A második világháborút követően állították ezt a több mint szerény emlékművet. Jellegtelenségét még jobban kidomborítja az a tény, hogy ma az első világháborús emlékmű közvetlen közelében látható, amellyel se méretében, se arányaiban, se díszítésében nem veheti fel a versenyt. 1989 után kerül ide a központi parkból, amikor dr. Vasile Lucaciu szobrát visszaköltöztették az eredeti helyére, a régi városközpontba. Akkoriban azt lehetett olvasni róla a helyi sajtóban, hogy a szatmári temetőkből összeszedett sírkövekkel burkolták a felületét. Ez a szállítás előtti szétbontásánál derült ki. A fentieken nincs mit csodálkozni, hiszen a katonai parancsnokság utasításait azonnal kellett teljesíteni úgy és olyan anyagokból, amelyek rendelkezésre álltak.

Háromnyelvű (orosz, román, magyar) felirata a következő szöveget tartalmazza: ÖRÖK DICSŐSÉG A SZOVJET HADSEREG KATONÁINAK KIK AZ EMBERISÉGNEK A FASISZTA RABSÁGBÓL VALÓ FELSZABADULÁSÁÉRT FOLYÓ HARCBAN ÉLETÜKET ADTÁK.              

Ezen az obeliszken látható ma már talán az egyetlen helyen a városban, a fénykorában öröknek tűnő kommunista szimbólum: a sarló és a kalapács.

A harmadik emlékhely tulajdonképpen nem emlékmű, hanem egy viszonylag egyszerű, átlagos sír a következő felirattal: Erou căzut în revoluţie, Király Mihály (1970-1989), Dormi în pace.

Sic transit gloria mundi.

 

A vasút melletti református temető

 

              Találhatóak szobrok, emléktáblák, szépen faragott kopjafák, domborművek a szatmári református temetőkben is, ezek közül az egyik leggazdagabb, legszebb a vasút melletti református sírkert, amely lényegében a szatmári rész temetője. Ha valaki tudni szeretné meddig tartott a város a XIX. században, annak elegendő kisétálnia a Sugárút végéig, ahol a környéken nem egy, hanem négy temetőt is találhat. A város végére került annak idején az állomás, meg a Kossuth-kert is.

              Itt található díszes sírokról, domborművekről már az előzőekben is tettem említést, hiszen beszámoltam az ún. Kossuth-sírról, amely lényegében emlékhely, valamint Pfaff Ferenc emlékoszlopáról, aki a szatmári vasútállomás tervezője volt. Az utóbb sem sír, hanem emlékhely. Valószínűleg azért került ide, mert a temetőben való elhelyezését nem kötötték különleges engedélyekhez. Ezekkel ebben az írásban már külön nem foglalkozom.

              Van ebben a temetőben egy figyelemre méltó, kicsit szokatlan formavilágú kripta, dr. Lükő Béla síremléke a Nagybányai, Batizi út közelében, amelyet Szatmárnémeti híres művésze, Aurel Popp (Papp Aurél) tervezett. Sokoldalú alkotó, igazi polihisztor volt a festőművész, hiszen mint látjuk tervezett kriptát, képzőművészeti közírással is foglalkozott, főleg magyar nyelven publikált cikkeket, jegyzeteket, felhívásokat. Ő létesítette a DAC kerámiagyárat is, és mint már ebben a sorozatban is említettem nem csak keramikus, hanem szobrász is volt. Több szobra látható a szatmári Művészeti Múzeumban, de annak idején részt vett a szatmári Vasile Lucaciu emlékmű pályázatán is.

              Milyen dr. Lükő Béla kriptája? Arányos, egyszerű, különleges motívumvilágú, a helyhez illően transzcendentális hangulatú, szerény méretei ellenére is monumentális jellegű. Jelenleg — ahogyan az a mellékelt fotón is látszik — nagyon elhanyagolt az állapota, rá férne egy alapos, értő felújítás.

              A szobrok közül kettőt említenék. Az egyik egy feltámadást szimbolizáló, szép formavilágú, arányos női alak. Rajta különösen a drapériák megoldását tartom kiválónak. Egyike azoknak a síremlék-szobroknak, amelynek a térség különböző felekezeteihez tartozó temetőiben több változata is ismert.

              A másik szobor az Olvasó kisfiú szobra. Ennek formavilága, megjelenítése nem éri el az előző színvonalát, bár minden valószínűség szerint képzett alkotó készíthette, hiszen a kontraposztó jól szerkesztett, stabil.

              A domborművek közül megemlíthető az Erdős I. Pál síron látható bronz öntvény, amely vonalvezetése, akárcsak a Sportszálló betonvasból és rézlemezből készült faliképe idézi a művész grafikai munkáinak, rajzainak hangulatát. Sajnos a felülete erősen korrodálódik.

              Nagyon szép díszítőművészeti munka Kovács Leo nyugalmazott honvéd ezredes sírköve is, kevés hasonló színvonalú, míves munkát lehet látni szatmári temetőkben. Van ugyanitt egy-két elrettentő figurális példa, dombormű-féle is, de ezekkel tapintatból nem kívánok foglalkozni.

              Láthatunk ebben a temetőben igényesen faragott kopjafákat, ennek a divatja az utóbbi években, évtizedekben terjed Szatmárnémetiben, kapásból hat-hét példát is lehetne sorolni különböző szatmári temetőkből.

              Nézegetem a város nagyjainak, Thúry Lajosnak, Szathmáry Sámuelnek, Kiss Gedeonnak stb. fekete gránitból készített, jó százéves obeliszkjeit, amelyeket az egyházközösség vezetősége a ravatalozó környékére gyűjtetett. A neveken, az évszámokon túl van még valami, ami figyelmet érdemel ezeken: valamennyi arányos, jól tagolt munka, szépen faragott, esztétikusan elrendezett feliratokkal. Vajon hová tűnt, illant el ez a biztos tudás, mívesség, anyagismeret, a szakma tisztelete néhány évtized alatt?

 

A Magyar-utcai református és görögkatolikus temetők

 

              Tulajdonképpen amikor sokadjára elindultam fényképezőgéppel a kezemben a szatmári temetőkbe, elsősorban az foglalkoztatott, hogy a városban látható szobrok és emléktáblák minősége, színvonala, a szatmári képzőművészeti élet állapota, hogyan hatott a város temetőinek szobraira, emlékhelyeire. Sétáim során nagy meglepetések nem értek, az viszont ekkor fontossá vált számomra, hogy a látottakat megosszam az érdeklődőkkel, hiszen a lakosok nagyrésze általában csak egy-két temetőt látogat, amelyben a hozzátartozói sírjai vannak, a többit kevéssé, vagy egyáltalán nem ismeri.

              Sírkövekről, a temetőkben nyugvó személyiségekről természetesen mások is írtak, közöltek képeket, ezek művészeti szempontból való elemzésére, bemutatására eddig azonban még nem került sor.

              A Németi részen lakó reformátusoknak általában a Magyar-utcai (str. Rodnei) temetőben vannak sírhelyeik. Hangulatos, gondozott, régi sírkert ez, amelyet a többihez hasonlóan mára már körbe nőtt a város.

              Találunk itt is egy elég jó minőségű, formavilágú, karakteres mellszobrot a Kerekes-síron, tudomásom szerint ez az egyetlen a temetőben.

              Szépek, mívesek a koszorúval és pálmaággal díszített sírkövek, több is van belőle. Ez visszatérő motívum, a halál felett aratott győzelem jelképei láthatóak rajta. Erre utal, ezt erősíti lényegében az alatta álló felirat: ABFRA. Jelentése: a boldog feltámadás reménye alatt.

              A feliratok, jelképek jelentéstartalmán túl engem a sírkő díszítésének kompozíciója, a kidolgozás részletessége, a faragott betűk egysége, minősége is érdekelt. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk a felületet, azt tapasztaljuk, hogy itt minden a helyén van, még az utólagos felírások elhelyezése, a betűk karaktere is. Kíváncsi ember lévén figyelmesen megnéztem a temetkezések időpontját, ezek ugyanis a feliratok keletkezésének, elhelyezésének az időpontjára is utalnak. Az első temetkezés 1925-ben, az utolsó 1962-ben volt. Vajon mikor tűntek el azok a mesterek környezetünkből, akik még ilyen szinten ismerték a szakmát?

              Itt is látható több, hagyományos formavilágú kopjafa is, ezek gazdagítják, változatossá teszik az összképet, amely valljuk be eléggé heterogén. Nagyon sok szintű, gyökerű ízlés, elképzelés keveredik, itt is láthatóak a giccs határát súroló, vagy egyenes giccses, magamutogató megnyilvánulások, amelyek bemutatását, elemzését ezúttal is elkerülöm.

              Némi egységet, harmonikus összképet kölcsönöznek ennek a temetőnek a hagyományos formavilágú, elegáns feliratú, arányos, fekete gránitból készült obeliszkek, amelyekből elég sok látható itt, mondhatni domináns hatásúak.

              A református temető mellett van egy görögkatolikus is. Ez az előzőhez képest viszonylag új, ebből is adódóan már jóval kevesebb meglepetést tartogat.

              A kaputól balra látható itt egy nagyon szép, oszlopocskákkal, háromíves végződésű, karéjos szárvégű kereszttel díszített, hagyományos formavilágú, magyar feliratú sírkő 1929-ből.

              Vannak itt is formabontó igyekezettel létrehozott, de még kiérleletlen kísérletek: rózsaszínű márványból készült, aranyozott feliratú, meghatározhatatlan formájú tömbök, virágtarók, amelyek kicsit idegenül hatnak a geometrikus alakzatú, hagyományos sírokon.

              Bántó ennek a temetőnek az egyhangúsága, sivársága, amely elsősorban a vegetáció (fák, bokrok) hiányának tudható be. A közelmúltban modern formavilágú, elegáns ravatalozó épült itt.

 

Az ortodox izraelita temető Szatmárnémetiben

 

          A szatmári zsidó temetőkben, a vallási előírásokból adódóan nem találkozhatunk figurális ábrázolásokkal, de ha valakit érdekel ennek a népcsoportnak a kultúrája, igényessége, annak feltétlenül el kell látogatnia a Nagybányai út mellett található ortodox és Staus Quo „élők házába”, ahogyan a zsidók a temetőiket nevezik. Szépen faragott, nemesen metszett szövegű, fekete gránitból, márványból, mészkőből stb. készült sirkövek tucatjait láthatja itt az érdeklődő.

          Érdemes felfigyelni a régebbi sírköveken található szövegekre, a betűk cizellált formáira, a szövegek kompozíciójára. Itt szinte minden tudatos, átgondolt, szakmai igényességről, mesterségbeli tudásról, anyagismeretről árulkodik. Ha összehasonlítanánk ezeket a szövegeket a maiakkal, úgy gondolom volna min elgondolkozni megrendelőknek, kivitelezőknek egyaránt.

          Csirák Csaba Szatmári zsidó emlékek című kötete (Otthonom Szatmár megye 12, Szatmárnémeti 2001) olyan átfogóan, pontosan, jól dokumentáltan számol be erről a két temetőről, hogy ahhoz alig akad hozzátenni való. 

          Az ortodox zsidó temető, ha a vasút felől közelítjük meg, a Nagybányai úton túl, bal oldalon található. Sokkal tartózkodóbbak, rejtettebbek ezek a keresztény temetőknél, magas fal védi őket a kíváncsiskodóktól. A bejárat mellett emléktábla látható, több kripta és hozzávetőlegesen 2100 sír található benne.

          Egy, a hagyományokat mereven tisztelő és betartó vallástól — ahol a sírkövek tervét előre be kellett mutatni az elöljáróknak jóváhagyás végett — elvárható lenne, hogy nagyon egyforma, stilárisan is homogén összkép fogadja a látogatót. Erről azonban szó sincs. Rendkívül változatos formájú sirkövek találhatóak itt.

          Ezeknél, akárcsak a templomok stílusánál a zsidóság kisebb vagy nagyobb mértékben alkalmazkodott az európai keresztény szokásokhoz. A legtöbb a sztélé-formájú (nagyméretű kőtábla) lapos, félkörben záródó sírkő, de vannak itt a református temetőben látható obeliszkekhez hasonlóak, kettétört oszlop és különleges formájú monumentális sírkő, amely átmenetet képez a hagyományos zsidó és a modern keresztény sírkövek között.

          A temető egyik legkiemelkedőbb építménye a piramisszerű Emléképület, ennek belső falait elborítják a haláltáborokban elpusztult mártírok emléktáblái.

          A sztélé-formájú sírkövek is meglepő változatosságról árulkodnak. Ezek általában lapos, simára csiszolt kőlapokból készülnek, félkörös végződésűek, a felirat változatos fejezetű, féloszlopokkal övezett mezőkben található. A félkörös részben gyakran a közismert zsidó jelképek vésett, vagy domborűvű ábrája látható. Ezek közül a legtöbbször a menórával (ötágú gyertyatartó), a Dávid-csillaggal (a világmindenség egységének jelképe), az áldó kéz (ez a halott eredetére utal, aki papi szolgálatot teljesítő rend leszármazottja), valamint a kancsó (a kisegítő szolgálatot végzők jelképe).

          A sírkövekhez a zsidók is változatos anyagokat használtak, kinek-kinek pénztárcája szerint láthatóak itt homok- és mészkőből készültek, van amelyik alapanyaga márvány, beton, műmárvány vagy gránit

          A feliratok általában héber és gyakran magyar nyelvűek, a legtöbbre a régebbi szatmári keresztény sírkövekhez hasonlóan a szöveg kifogástalan kompozíciója, a betűk igényes metszése a jellemző.

          Persze, ahogy Csirák Csaba is megállapítja könyvében, vannak itt egészen váratlan és meglepő jelképek is, az egyik vaskos kőtömbön felismerhetően, összetéveszthetetlenül szomorúfűz látható.

          .

A Status Quo izraelita temető Szatmárnémetiben

 

A zártság, a magas kerítések itt is jellemzői az összképnek, bár hangulatában egészen más ez a temető, mint amelyikkel az előző részben foglalkoztam. Ez a másság nem csak a hatalmas hársfáknak, a buja növényzetnek tudható be, hanem az ide temetkezők gazdasági helyzetének is. Erre utal többek között a díszes főkapu és a sírkövek mérete, anyaga is.

Csirák Csabának az előző részben is említett könyvében bőségesen találhatunk adatokat az ide temetettek mesterségéről, társadalmi helyzetéről is. Innen tudjuk, hogy az 1898-ban alakult Státus Quo hitközség mellett 1906-ban jött létre a Temetkezési Szentegylet, az első halottat 1907-ben temették ide. Hozzávetőlegesen 400 sír található benne, ezekből 150-en van 100 cm magasság feletti sírkő, közülük néhány meghaladja a két métert is. A legtöbbjük fehér, fekete, szürke márványból készült, van amelyik alapanyaga a beton vagy a műmárvány, elég kevés készült mészkőből vagy homokkőből.

A gyakrabban használt jelképek közül itt is megemlíthető a Dávid-csillag, a menóra, az áldást osztó kezek, de ezeken kívül még a legváltozatosabb, a keresztény sírokon is megtalálható jelképekkel is találkozhatunk: szomorúfűz, derékba tört fa, kettétört oszlop vagy virágos ág, könyv stb. A sírok egy része betonlappal fedett, díszes kovácsoltvas kerítéseket is láthatunk olykor körülöttük.

A zsidó temetőkbe nem szokás virágot vinni, hanem kődarabkákat tesznek a sírokra, itt azonban már meghonosodott a virágtartó és a virág is.

A Status Quo hitközség tagjai jórészt olyan emberekből állt, akik kevésbé ragaszkodtak az ősi hagyományokhoz, ezért gyakrabban és merészebben ötvözték a hagyományokat az európai keresztény szokásokkal. Sok közülük jól szituált, tanult ember: orvosok, ügyvédek, tanítók, tanárok, karmesterek, színészek, zenészek, kereskedők, banktisztviselők stb. voltak. Amíg az ortodox izraelita temetőben csak ritkán találkozhatunk magyar feliratokkal, itt ez szinte általánosan jellemző a héber szöveg mellett.

 

       Milyenek Szatmárnémeti temetői szobrai, emléktáblái? Nem sokkal jobbak vagy rosszabbak, mint a szatmári szobrok, domborművek általában és ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni. Az érték relatív fogalom, nekünk ez jutott, erre kell megkülönböztetett figyelemmel vigyáznunk, hiszen ezek a munkák olykor művészi és minden esetben kultúrtörténeti értéket is képviselnek.

          Régi mondás az, hogy aki jobban szeretne megismerni bennünket, többet szeretne rólunk tudni, annak feltétlenül ismernie kell a templomainkat és a temetőinket. Az ő dolguk a megismerés, a mienk vigyázni arra, hogy a továbbiakban is legyen mit megmutassunk nekik.