Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18. Új szobrok

2020.04.26

 

18. Új szobrok

 

A könyvem 2008 végén véglegesítettem, már amennyire egy ilyen témájú munkát véglegesíteni lehet. Az 1989-es változások után készített szobrokról, emléktáblákról írt fejezet bevezető részében megemlítettem, hogy: „A változások után, az ingajárás törvényének megfelelően, szobor és emléktábla állítások, leleplezések özöne kezdődött el Szatmárnémetiben.”

Ez a hullám két évtized után sem csendesedett, a megyeközpontban, megyeszerte új szobrok, emlékhelyek avatásairól tudósítottak a médiák. Az új szobrok közül menet közben is bekerült néhány a folyamatosan bővülő kéziratba, ebben a fejezetben azokról szeretnék szólni, amelyek eddig még kimaradtak.

Erdődről az előző részekben is esett szó, ugyanitt az utóbbi néhány hónapban három magyar személyiség szobrát állították fel. A Károlyi Sándor-szobrot Radu Ciobanu készítette 2008-ban, az erdődi polgármester, Ovidiu Duma felkérésére. Nem véletlenül áll az erdődi várrom mellett, hiszen a Károlyiak a várkastély egykori tulajdonosai voltak. Károlyi Sándor nem csupán II. Rákóczi Ferenc tábornoka, a szatmári béke megkötője volt, hanem ő a nagy telepítő, aki a sváboknak hazát és megélhetést biztosított. A térség nagyhatalmú főura volt, bőkezű kegyúr, aki évtizedeken keresztül az egyház, iskolaügy, kultúra következetes támogatója. Szobra az egyetlen a megyében, ez 2008. májusában készült el. Radu Ciobanu a tőle megszokott színvonalon, jó forma- és karakterérzékkel oldotta meg az arcot, amelyhez kiindulópontul nagy valószínűséggel a kaplonyi kripta koporsóján látható portrét használta fel. Kevésbé megszokott a szobor oszlopszerű talapzata, amely a temetői emlékművek formavilágát idézi. Hasonló megoldású volt az első szatmári Kölcsey-szobor is (1864), amin azért nem lehet csodálkozni, mert szerzője, Gerenday Antal Budapesten elsősorban sírkőszobrászként működött, vált ismertté.

Ami a Károlyi-szobornál formailag zavaró, hiányérzetet kelt, az a nyak, a test részletének, a vállaknak a hiánya. E miatt első ránézésre a fej, a keskeny és karcsú oszlop egyenes folytatásának tűnik. A háttér nemesen egyszerű kompozíció, amely klasszicista formavilágot idéz. A téglával kitöltött ív valószínűleg az építkező Károlyi Sándorra utal. Miért klasszicista és nem barokk ez a háttér, hiszen gróf Károlyi Sándor a barokk korban élt és alkototott? Megítélésem szerint ennek ebben az esetben nincs jelentősége, és a kérdés ilyen formában való megfogalmazása téves.

A Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló szoborkompozíció Erdőd központjában áll. Alkotója Sánta Csaba szobrászművész, művét 2009 márciusában leplezték le. Sánta Csaba 1990-ben végezte a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakát, jelenleg Szovátán él és több romániai köztéri szobor szerzője Tordaszentlászlón, Farkaslakán, Hármasfalun stb, képzőművészeti életünk aktív szereplője. Nem volt könnyű feladata, hiszen a kettős szobor nem csupán a költő szerelmének, hanem Szendrey Júliának is emléket állít, aki maga is költő, műfordító és ez a XIX. század közepe táján több mint rendhagyó jelenség, akár szabályerősítő kivételnek is nevezhetnénk.

Petőfi Sándornak nemcsak a térségben, de Szatmár megyében, a megyeközpontban elég sok (ha nem a legtöbb) szobra, emléktáblája van. Kiváló, karakteres, letisztult formavilágú mű a nagykárolyi Petőfi Sándor mellszobor, Petrovics István alkotása, de figyelemre méltó munka a szatmárnémeti mellszobor is, amely a Szent István-téri (P-ţa Eroii Revoluţiei) parkban áll. Börvely számára a szatmári szobrászművész, Erdei István készített Petőfi-szobrot 2003-ban, Börvely központját Petőfi térnek nevezik, a település kultúrotthona szintén a költő nevét viseli.

2009. márciusában Sárközújlakon is lelepleztek egy Petőfi mellszobrot, ezt Kovács Albert lázári kőfaragó készítette. Ő már készített egy Petőfi-emlékművet Nagypeleskén. Nem volt könnyű dolga, hiszen ebben a témakörben jól képzett, országosan ismert és elismert művészekkel kellett vetélkedjen. Küzdelme az anyaggal, a formákkal és az egységre való sikertelen törekvése mindkét munkájánál nyomon követhető és tetten érhető.

A nemrég várossá avanzsált Erdőd számos szobra, emlékműve közül kétségtelenül a legkiválóbb alkotás, a nemrég (2009. június 22.) felavatott Bakócz Tamás-mellszobor. Ugyanaz a Gergely Zoltán készítette, aki a szatmári Árpádházi Szent Erzsébet szobor alkotója. Bakócz Tamás korának legnagyobb hatalmú főura volt, az egyetlen magyar pap, akinek komoly esélye volt arra, hogy pápává válasszák. Úgy gondolom, hogy a saját alkotását legjobban maga a művész jellemezte a szoboravatáson tartott beszédében. Ebből idézek: „Ha Mátyás király udvarára gondolunk, vagy a Medici-ek palotáira, eszünkbe kell jusson a tiszta, kiforrott reneszánsz stílus, a formák és arányok derűs kiegyensúlyozottsága, a párkányokkal tagolt nem túl tobzódó, ízléses részletgazdagság. Ez jellemző az esztergomi Bakócz-kápolnára is, és ennek szellemében készítettem el a szobrot”.

Nemes egyszerűség, satbilitás, jó forma és karakterérzék jellemzi ezt az alkotást, amelynél a helyszín kiválasztása, a talapzat formája, méretei, díszei, arányai, az anyag és színhatás egysége, a szűkebb és tágabb értelembe vett korszerűség mind-mind elsődleges, alapvetően fontos tényező volt a művész számára. Gergely nem „még egy szobrot” szeretett volna készíteni úgy általában, vagy Erdőd számára (ahol ebből már amúgy is elég sok van), hanem egy olyan alkotást, amely túlmutat egyetlen személyen, koron, konjunktúrán, amely példaértékűvé válhat a ma és jövő generációk számára is. Fontos szerepet játszott itt az is, hogy az alkotó nyilvánvalóan, egyértelműen nagy tisztelője a reneszánsz művészetnek, amelyet elsősorban a maga, de valamennyiünk számára  példaértékűnek tart. Pontosan tudja, hogy Bakócz reneszánsz ember volta és a stílus magyarországi elterjedése között szoros összefüggés van. Mit bizonyítanak a fentiek? Csupán azt, hogy tehetség, azonosulni tudás, hit, empátia, elkötelezettség is kell egy jó szoborhoz a szakmai, művészettörténeti, helytörténeti ismeretek mellett. Aki egy szobor elkészítését rutinfeladatnak tekinti, annak rutinos, manierista munkái lesznek. Aki jobb híján csak a külsőségekre koncentrál mintázás, faragás közben, annak az üzenete magától értetődően a külsőségeknél reked majd meg.

Milyen különbségek adódhatnak két mellszobor között, ha mindkettőnek van talapzata, mindkettő hasonlít kicsit az ábrázolt személyiségekre, mindkettő nemes anyagokból készült, mindkettő szépen rendezett, gondozott téren áll? Óriási, szinte alig mérhető különbségek adódhatnak, és nagy tévedés lenne azt hinni, hogy ezek csak az alkotókat minősítik. A szobrok minősége jellemzi a megrendelőket, valamint azt a közösséget is, amely számára készült.