Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14. Szoborpark Szatmárnémetiben

2020.04.26

 

14. Szoborpark Szatmárnémetiben

 

Szatmárnémetiben nem csupán köztéri szobrok, hanem modern szoborpark is létezik. Ezt 1990 nyarán avatták a 16-os negyed Csend parkjában. Modern, érdekes hangvételű kőszobrokat, térplasztikákat láthat itt az érdeklődő. Némelyik befejezetlennek tűnő munka, a szakma szerint tipikus szobrásztábor-alkotások, amelyeket a tevékenység végeztével készítőik általában magukra hagynak.

A szoborpark létesítésének a története egyszerű. A megyei kulturális bizottságnak maradt némi pénze, ebből a Román Képzőművészek Szövetségével karöltve országos szobrásztábort rendeztek a strand melletti üdülőövezetben. Az itt készült alkotásokat — amelyek között néhány figyelemre méltó is akad — a városnak ajándékozták, és ezek után valamennyit az akkoriban létesített Szentlélek templom melletti park füves területein helyezték el. Itt van a város második mesterséges dombja is. Az első a várdomb, a várárok kiásásakor felgyülemlett földből keletkezett. Ez a domb a negyedben épített házak alapjainak kisásásakor összegyűlt és a jobb híján erre a helyre összehordott földből állt össze. Mit jelent a „jobb híján” kifejezés? Nem volt elegendő üzemanyag, pakura a föld elhordására, ezért az építők az olcsóbb megoldást választották.

Szép ez a park, fontosságát, létjogosultságát mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy jó időben benépesítik a környéken lakó idősek, fiatalok. Nem tudom, közülük hányan nézték meg figyelmesebben a szobrokat, gyanítom, hogy legtöbbjük szinte semmit sem tud ezekről. Annak idején elbeszélgettem a művészekkel, sajnos a neveikre már nem emlékszem, az ország különböző részeiről jöttek Szatmárra.

Már akkor megragadta a figyelmemet egy román nyelvű, tábla formájú oszlop, amelyen szépen faragott és komponált betűkkel, hevenyészett fordításban a következő szöveg olvasható: „Mindennek ami él, feladata, hogy megtalálja az egyensúlyt, az önuralmat, a lelki békét és az örömöt”. A kolléga elmesélte, hogy az ókori indiai művészetből, Asóka kora inspirálta. Ő a korai indiai történelem egyik legnagyobb alakja, az első indiai király, aki uralma alatt szinte egész India területét egyesítette. Rendeleteit sziklákra és oszlopokra vésette, ezek az indiai irodalom legrégebbi fennmaradt írásos emlékei. Nem tudom hányan olvasták el figyelmesen ezt a táblát és hányan értették meg az üzenetét, tény, hogy ezzel a munkával a buddhista tanok, a békesség és emberszeretet tanai érkeztek törékeny demokráciánkba.

Van még itt egy hatalmas kéz is, amelynek kis fantáziával szintén lehetnek transzcendentális értelmezései. Lényegében ezek a szobrok városunkban az első kézzelfogható bizonyítékai az 1989-es szemléletváltásnak a képzőművészetben.

Szemléletváltást írtam, bár ez a gondolkodásmód, látásmód mindig is létezett, de a tiltások, az öncenzúra miatt csak most érvényesülhetett. Még elgondolni is rossz, mivé silányulhatott volna Constantin Brâncuşi művészete, kifejezésmódja, ha történetesen nem Párizsban, hanem a romániai szocializmus keretei között, az „osztályharc és a kommunizmus végső győzelmében vetett mélységes hit” jegyében él és alkot.

Szépek, kifejezőek, kicsit általános jellegűek az itt látható térformák, amelyek néha egyetlen tömbből, néha több, egymáshoz kapcsolódó darabból állnak.

Szüksége volt ezekre a szobrokra Szatmárnémetinek? A válasz egyértelműen igen. Minden olyan térformára szükségünk van, amely kicsit változatosabbá, érdekesebbé, kevésbé egyhangúvá teheti a szürke szocialista negyedek unalmas, fantáziátlan, embertelen kockarengetegét.

Van ezen a téren, a templom közvetlen közelében még egy munka, a nemrég felújított Pieta-szoborról van szó, amely formavilága, arányai szerint amatőr próbálkozás. Ennek a szobornak nincs semmi köze sem művészi, sem tartalmi szempontból a szoborparkban látható alkotásokhoz, elsősorban eszmei értéke van. A mészkő, amelyből készült kopott, elszíneződött, ezért legutóbb lefestették fehér festékkel a teljes felületét. Talapzata nincs, jobb híján az építkezéseken használt járólapokra helyezték. Ezek sem méretben, sem kinézetben nem felelnek meg a szobrok talapzatával szemben támasztott  legelemibb elvárásoknak sem.