Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. Corneliu Coposu szobra

 

 

11. Corneliu Coposu szobra

 

Corneliu Coposu  (1914-1995) parasztpárti politikus, az 1989-es fordulat után az ellenzék vezére volt Romániában. A Demokratikus Konvenció idején (1996-2000) országszerte, tehát Szatmárnémetiben is újabb szobor- és emléktáblaavatások voltak. Ekkor készült a szatmári parasztpárti politikusok kezdeményezésére Iuliu Maniu és Corneliu Coposu szobra is.

Az utóbbinak valahogy nem volt nagy szerencséje a szobrászokkal. A politikai nézeteiért többször letartóztatott, elítélt politikust, akit Iuliu Maniu politikai elképzelései követőjének tartanak még egy megpróbáltatás várta az 1995-ben bekövetkezett halála után. Ezt a megpróbáltatást nem politikai ellenfelei, hanem az őt ábrázoló művészek okozták. Már a bukaresti mellszobra (a Kretzulescu templom mellett áll) sem mondható igazán sikerültnek, hiszen a hagsúlyozottan keskeny, szőlőkaróra emlékeztető oszlopon az aránytalanul széles vállú alak, nem a törékenyen, idős korára is energikus politikust juttatja eszünkbe, hanem a formák diszharmóniáját, kiérleletlenségét, amelyet Coposu zakójának „csipkézett” szélei tesznek zavarba ejtővé.

Talán az ismert példák közül a legelfogadhatóbb a temesvári szobor, emlékmű, amely a róla elnevezett sugárúton áll. Az arc karakteres, formagazdag, arányos, a talapzat is nemes, egyszerű, tiszteletet ébreszt. Az hiányzik róla, amiből a szatmári vagy a bukaresti szobornál túl sok van, amitől valóban mellszobor lenne: vagyis a vállak, vagy legalább a felső test részlete.

Corneliu Coposu szobrát Szatmárnémetiben először az újközpontban, a Szamos nagyárúház mellett állították fel. Coposu nem külsőre volt szép ember, ezen a szobrász, akinek tiszteletbe kellett tartania a hasonlóságot, a karaktert, nem sokat változtathatott.

A Iaşi-ban végzett Radu Ciobanu (sz. 1963) szatmári szobrával nyilvánvalóan a külsőségeket megcáfoló belső erőt próbálta hangsúlyozni az ábrázolt személy aránytalanul széles vállaival, amely még jobban kihangsúlyozza az idős férfi fejének amúgy is kis méretét. Ezt az összhatást csak súlyosbítja az a márványborítású, „körmönfont” talapzat, amelynek zavaros formavilágával nemcsak a szobrász nem tudott, de a szemlélő sem tud mit kezdeni.

Szatmárnémetiben 2008-ban alakították ki a újközpontot a régivel összekötő Corneliu Coposu sétányt, ekkor kerültek a sétány márvány tömbjeire a plakettek, és ekkor kapott új helyet, új kinézetet, új talapzatot az ide áthelyezett Corneliu Coposu-szobor. Ritka lehetőség volt az alkotó számára, hogy korrigálja előző munkájának hibáit. Szinte önmagát kínálta a megoldás, hogy a vállakból néhány centimétert le kellene vágni és a szobrot át kell helyezni egy lényegesen egyszerűbb, hasáb formájú talapzatra.

A szobrász nyilvánvalóan érezte, hogy egyszerűsítenie kell. Csak a talapzaton változtatott, ami még így, ebben a formában is túl tömzsi, túl alacsony, túl piramisszerű, de legalább kevésbé körmönfont lett. Lényegében pont az ellenkező megoldást választotta, mint a bukaresti szobor alkotója, vagyis a másik végletet. Az elfogadható megoldás valahol a kettő között található, ez akkor még egyértelműbbé, nyilvánvalóbbá válik, ha megkeressük azt a nézőpontot, amelyikből sem a váll mérete, sem a talapzat tömege nem zavaró.