Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. A Tűzoltótorony emléktáblái, szobrok a Kossuth-kertben

 

10. A Tűzoltótorony emléktáblái, szobrok a Kossuth-kertben

 

A Tűzoltótorony emléktáblái

 

Az 1904-ben épített, 1904. szeptember 24-én átadott Tűzoltótorony eredeti, fekete gránitból készült emléktábláin ez állt:

Épült: Papp Géza polgármester, Tankóczy Gyula főkapitány és tűzoltó parancsnoksága alatt.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye százéves fennállásának jubileuma alkalmából a szabad királyi város javára és díszére a tűzoltó intézmény nemes céljának szolgálatára emelte ezen őrtornyot Nagyméltóságú Meszlényi Gyula püspök (1904).

Tervezte: Dittler Ferenc. Építette: Vajnay Lajos.

A torony 20 000 arany koronába került, ez a maga idejében hatalmas összeg volt. A tervező Dittler Ferenc budapesti műépítész volt, Vajnay Lajos szatmári építő-vállalkozó ingyen végezte ezt a munkát. Építésének történetéről, felavatásáról részletesen és bőven beszámol Fazekas Lóránd Mozaikkövek Szatmárnémeti történetéhez (Otthonom Szatmár megye 25, 2005) című könyvében. Innen tudjuk, hogy a 45 m magas torony négyzet alakú, nyolc méter magas alapon nyugszik. 174 csigalépcső visz fel a 33,7 m magas erkélyhez, kilátóhoz. A toronysüvegen egy 58 cm átmérőjű városcímer látható, amely eredetileg a „tornyos ház” tetejét díszítette.

A telefon gyors elterjedésével a városban a torony lassan, de végérvényesen elvesztette eredeti rendeltetését, kuriózum, idegenforgalmi nevezetesség lett. Még az ötvenes-hatvanas években látogatható volt, aprópénzért egy közelben dolgozó cipész odaadta a kitartóbb érdeklődőknek a kulcsot egészen a megyésítésig. A hetvenes években már nem lehetett felmenni a toronyba. Állítólag életveszélyessé vált, csak azt nem értette senki, hogy akkor mit keresnek a belügy és a Szekuritaté antennái a tetején, hiszen azok időnkénti ellenőrzése, karbantartása, felújítása elkerülhetetlen.

A feliratok sorsáról a továbbiakban így ír Fazekas Lóránd: „1920 után az eredeti gránittáblákat kivették a keretből, a püspöki címert pedig kivésték. Helyükre bádogra festett románnyelvű szöveges táblák kerültek, a címer üregét pedig az eredetitől eltérő színű téglával falazták be.” Nem új módszer, már az ókori Egyiptom történetében is találkozhatunk hasonló „praktikus” megoldásokkal. Könnyebb kicserélni egy feliratot, emléktáblát, mint mondjuk új piramist építeni.

A felújított torony (2005. szeptember 13.) emléktábláiról lemaradt Tankóczy Gyula neve valamint a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye százéves fennállásának  a jubileuma. A fentiek helyett ma a felújítást végző cég és a megbízó neve olvasható. Ez még így is lényegesen több, mint amit néhány éve még remélni lehetett. A torony felügyeletét jelenleg a Megyei Múzeum látja el, tavasztól-őszig látogatható, erkélyéről tiszta időben szép kilátás nyílik az egész városra.

 

Szobrok a Kossuth-kertben

 

Mint azt az előbbiekben már említettem, a Kossuth-kert bejáratánál állt Kiss Gedeon rendőrkapitánynak, tűzoltó parancsnoknak, a „fák ezredesének”, a Kossuth-kert alapítójának a szobra

A több civil és társadalmi szervezetet magába foglaló Polgári Együttműködési Mozgalom felhívására Szatmárnémetiben 2003. okt. 20-án, vasárnap aláírásgyűjtés kezdődött a Kossuth utcáért, a Kossuth-szoborért, valamint az állomás közelében lévő egykori Kossuth-kert nevének visszaadásáért. Valamikor nem csak Kossuth-kert, de Kossuth utca is volt Szatmárnémetiben, az utóbbi nevét 1990-ben változtatták meg.  Ami a szatmári Kossuth-szobrot illeti, arról őszintén szólva eddig nem hallottam. Valószínűleg Kiss Gedeon szobrát nézhették Kossuth-szobornak azok az újságírók, akik a fenti eseményekről írtak.

Jelenleg a Kiss Gedeon szobor helyén két kisebb plasztika, szoborféle próbálja feledtetni az arra járóval a terület ürességét. Ezek sem kerülhették el sorsukat, rövid idő alatt megjelentek rajtuk a ma már szinte gombamód szaporodó firkák.

Kossuth Lajos (1802-1894) halálának százéves jubileumára sírkövet, jelképes sírt állítottak a vasút melletti református temetőben. Ez egyike azoknak a szatmári magyar emlékhelyeknek, amelyek létjogosultsága vitatható. Miért? Mert Kossuth Lajos Szatmárnémeti díszpolgára ugyan, de kevés köze volt a városunkhoz. Természetesen szükség van itt is 1848-as emlékhelyre, a Petőfi szobron kívül erre több sírhely, emléktábla is alkalmas lenne, hiszen a szatmáriaknak határozott, jól körvonalazható szerepe, helye volt a szabadságharcban. Részvételükről, küzdelmeikről, erőfeszítéseikről 1998-ban, a 150 éves évforduló kapcsán több kiadványban, cikkben emlékeztünk. A szatmári kapcsolat lényege, hogy Kossuth Lajos indítványait Szatmár megye országgyűlési képviselői, Petőfi barátai: Pap Endre, Riskó Ignác is támogatták. Az esemény kapcsán ünnepelhetnénk Kiss Gedeont is, aki nemzetőr főhadnagy volt, vagy Petőfi Sándort, Bem Józsefet, akiknek helyi kapcsolatairól, kötődéseiről már esett szó. Megemlékezhetnénk Berenczei Kováts Lajosról, Széchenyi István államtitkáráról, Lugossy József lovas nemzetőrről, Vajay Károlyról, a szatmárnémeti nemzetőrség segédtisztjéről, Joó Ferenc honvédtüzérről, Károlyi György grófról, vagy Lauka Gusztávról, aki 1849-ben belügyminiszteri titkár volt. Beszélhetnénk Zágonyi Károlyról, aki Bem oldalán végig harcolta az erdélyi hadjáratot, Gaál Józsefről, aki Damjanich seregében szolgált, Vasvári Pálról, aki életét áldozta a szabadságharcért, Teleki Blanka grófnőről, aki évekig ül börtönbe szabadságharcos múltja miatt és még sorolhatnám.

Ami biztos, Kossuth Lajosnak volt egy életnagyságú arcképe Szatmárnémetiben. 1902-ben, születésének 100 éves évfordulóján díszközgyűlést tartottak a város vezetői, ezen Pap Géza polgármester megnyitója után Kovács Leó ezredes azt javasolta, hogy a nagy tanácsterem számára arcképet festessenek Kosuth Lajosról. Ez rövidesen elkészült, felavatták, a festőről (aki valószínűleg Góth Móric volt) sajnos nem emlékezett meg a krónikás.

Miért furcsa a szatmári Kossuth-sír? Mert a plakett a kevésbé ismert, agg Kossuth Lajost ábrázolja, aki mint köztudott, életének ebben a szakaszában száműzetésben, Torinóban élt. A síremléken nagy betűkkel olvasható a Szatmárnémeti RMDSZ, a Szent István Kör, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Kovács Albert lázári vállalkozó, Nyiri Zoltán festőművész neve. Ezzel a felsorolás nem ért még véget, hiszen voltak munkatársak is, ők a következők: Szász Győző, ifjú Kovács Albert, Máriás István, Kalmár Sándor, Szűcs István. Aki ezek után azt hiszi, hogy teljesen megfeledkeztek a készítők Kossuth Lajosról, az nagyon téved, hiszen viszonylag rövid szemlélődés után a figyelmes néző felfedezhet egy töredezett márványlapot, amely sok mindenre magyarázatot ad mindazoknak, akik addig teljesen elvesztek az információk áradatában.

A régi emléktábla felirata alapján egyértelművé válik, hogy a Millenium kicsit  dagályos hangvételű emlékművét újították fel a szatmáriak a százéves évfordulóra úgy, hogy Kossuth Lajos mellett magukról is messzemenően megemlékeztek. Ha csak a hősökre szerettek volna emlékezni, akkor erre lett volna a közelben legalább 4-5 olyan honvéd sír, amely előtt miden március 15-én leróhatták volna a kegyeletüket.

A Kossuth-kert szomszédságában, a református temető kerítése mellett van Pfaff Ferencnek (1851-1913), a szatmári állomás tervezőjének az emlékoszlopa. Ez már nem felújítás, 2000-ben állíttatta a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány. Ki volt Pfaff Ferenc úr? A MÁV főépítésze volt, aki többek között még a nagykárolyi, szegedi, debreceni, miskolci, pécsi, kolozsvári, pozsonyi stb. állomások épületét is tervezte.

A különböző minisztériumok, főigazgatóságok a Monarchia idején nem bízták a véletlenre a középületek (színházak, városházak, állomásépületek, törvényszékek, bankok, iskolák stb.) tervezését. Saját építészeik voltak, akik praktikus, sokoldalúan hasznosítható, technikai és a stílus, díszítmény szempontjából is korszerű alkotásokat hoztak létre. Nekik köszönhetően még a térség kisebb települései is európai arculatot kaptak a múlt századfordulón. Pfaff Ferenc szatmári tevékenységét emlékoszlop idézi ugyan, ennek ellenére ez is inkább sírkövet idéz, egyrészt mert erre már van precedens, másrészt azért, mert ez is temetőben van.