Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


07. Az Anyafarkas szobor

 

 

07. Az Anyafarkas szobra

 

Ahogyan azt az iskolában is tanítják, ez a szobor a latinitás szimbóluma és szinte valamennyi kisebb-nagyobb romániai városban, településen (Bukarestben, Temesváron, Tordán, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Galaţ-on stb.) megtalálható a másolata.

Nincs tehát azon semmi csodálkozni való, hogy Szatmárnémetiben is van egy belőle. Valamennyi Anyafarkas-szobor előképe a Capitóliumi nőstény farkas, amelyről hosszú időn keresztül azt tudtuk, hogy ókori, etruszk alkotás. Itt azonban van egy kis bökkenő hiszen az etruszkok nem latinok, hanem ismeretlen eredetű, a Római Birodalom felemelkedése előtti, ókori nép, ennek ellenére a szobor a latinitás jelképe lett. Azt is tudjuk, hogy Romulus és Rémus, az ikrek szobra Antonio Pollaiolo műve az újjászületés idején, az 1400-as években került kiegészítésként a szoborhoz. Így, ezen a módon válhatott ez az alkotás mindenki számára érthető, „olvasható” jelképpé.

Arról már kicsit kevesebben tudnak, hogy a történelem során volt ennek a szobornak egy másfajta jelentése, üzenete is. Ez abból adódott, hogy a fasiszta vezér, Mussolini kedvenc alkotása volt, aki magát az Új-Róma megalapítójának tekintette. Az Anyafarkas kultuszának terjesztéséhez nagymértékben hozzájárult azzal, hogy számos másolatot ajándékozott baráti országoknak. Később ez a szobor volt az 1960-as római olimpiának a jelképe is.

Nincs arról megbízható statisztika, hogy hány másolata létezik ennek az alkotásnak szerte a világon, még valamennyi romániai változatról sincs kimutatásom. Ezek nagyrészét a két világháború között, a húszas-harmincas években állították. Maga a szobor lényegében ugyanaz, eltéréseket, formai változatosságot a talapzatoknál, a szobrok környezetének a kialakításánál tapasztalhatunk. II. Károly román király (1893-1953) uralkodása idején, 1939-ben pénzérmét is készítettek, amelyen az Anyafarkas szobor látható.

2000-ben restaurálták az eredeti szobrot, amelyet a Capitóliumi Múzeumban, Rómában őriznek, és ekkor a bronzöntés technikája, a fém összetételének elemzése és tucatnyi más próba alapján a szakemberek rádöbbentek arra, hogy a szobor nem ókori, hanem jóval későbbi, korai középkori, vagy középkori hamisítvány. Ez a hír akkoriban rövid időn belül bejárta a világot, érvek és ellenérvek özönét olvashatta erről az, akit a téma érdekelt.

Miért használható az a súlyos kifejezés, hogy hamisítvány? Azért, mert akik hivatkoztak erre a műre, minden alkalommal kihangsúlyozták, hogy már az ókorban is Róma alapításának a jelképe volt.  A legújabb kutatások szerint viszont kiderítették, hogy nem időszámításunk előtt az V. században (480-470-ben) készült, hanem 1500-1800 évvel később.

Nyilvánvaló, hogy ezt, vagy az ehhez hasonló, deheroizáló felfedezéseket a társadalom, de még a szakma is csak nagyon nehezen fogadja el. Miért? Mert az emberek nem szívesen csalódnak. Nem örülnek annak, ha a tudomány nevében megfosztják őket valamitől, amiben hinni szeretnének. Ebből egyenesen következik, hogy ezek a szobrok (másolatok) még hosszú ideig megőrizik eredeti szerepkörüket az emberek tudatában, az a szűk réteg pedig, amelyik ismeri, vagy ismerni véli a dolgok valódi hátterét, marad a maga igazával.

Amúgy kortól, vitáktól, feltételezésektől függetlenül ez a szobor szép, formagazdag, kifejező alkotás, a Capitóliumi Múzeumban pedig a legújabb kutatások, felfedezések ellenére is máig nagy becsben tartják. Külön teremben áll, és a felirat szerint ma is ókori alkotásként szerepel.

A szatmári szobor is felújítás, hiszen a városban már a két világháború között volt Anyafarkas szobor. A felújítás, újra állítás a talapzaton látható felirat tanulsága szerint 1992-ben történt Radu Ciobanu szatmári szobrász és L. Sabou építész közreműködésével. A szatmári szobor helye a Megyei Múzeum előtti park, ahol ezt megelőzően, hozzávetőlegesen húsz évig állt Vasile Lucaciu szobra is.