Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


06. Egyházi emléktáblák, szobrok

06. Egyházi emléktáblák, szobrok

 

Szatmárnémetiben természetesen nemcsak a székesegyházon vannak szobrok, emléktáblák, hanem több római vagy görögkatolikus stb. templomon, egyházi épületen (iskolán, konviktuson) is. Közülük néhányat a kommunizmus évtizedei alatt nem láthattunk.

Az Eötvös (Cuza vodă) és a Szirmay (M. Eminescu) utcák találkozásánál épült fel a Hám János által alapított püspöki internátus mellett 1916-ban, Boromisza Tibor püspöksége idején a kétemeletes, monumentális püspöki konviktus, amelyen a főbejárat felett, a második elemelet fülkéjében ma egy szép, formagazdag Szűzanya-szobrot (Immaculata) lehet látni.

Nem véletlenül áll itt, hiszen ezen a részen volt a konviktus (internátus) kápolnája. Amikor a kommunisták birtokba vették az épületet, a szobrot befalaztatták, az előcsarnokba pedig a háború után Szatmáron maradt képzőművészektől (Erdős Imre Pál, Tóth Gyula, Litteczky Endre, Litteczkyné Krausz Ilona stb.) munkás tárgyú képeket rendeltek. Nyilvánvalóan úgy gondolták, hogy néhány külsőséggel megváltoztathatják az épület jellegét, de ez máig nem sikerült. A diktatúra megdöntése után a Szűzanyát takaró falat lebontották, az egyház visszakapta jogos tulajdonát és jó pénzért bérbe adta az államnak, hiszen közben egy lényegesen szebb, korszerűbb bentlakást sikerült felépítenie a Szent János templom hátánál.

            Egy kifejező, harmonikus formavilágú Madonna szobrot láthat az, aki manapság a Mihai Eminescu Kollégium főbejárata felé jár. Az impériumváltás után ez az alkotás, a művelt román városvezetők jóvoltából megúszta az esztelen, barbár pusztítást és az 1989-es változások után sértetlenül visszakerülhetett eredeti helyére, emlékeztetve a város polgárait arra, hogy az 1912-ben épület tanintézet, eredetileg egyházi iskola volt, pontosabban Királyi Katolikus Főgimnázium. Miért nem kapta vissza a Római Katolikus Egyház az épületet? Mert jórészt a magyar állam támogatásával készült a régi jezsuita lakóházak helyére, tehát a jogutód ebben az esetben a román állam.

A harmadik egyházi épület, a Kálvária-templom domborművéről tennék még röviden említést. Hám János, Boromisza Tibor konviktusa, a Királyi Katolikus Főgimnázium, a Kálvária-templom ugyanabban az utcában, ugyanazon az oldalon áll. Ez lényegében a régi Szirmay utca, amelyen egykor a régi püspöki rezidencia épülete is volt, másképpen a város történelmi magja, annak idején a szatmári vár is ezen és a szomszédos területeken, telkeken állt. A Kálvária-templom mesterséges dombra épült Hám János idején, ez a XIX. század végén a laza talaj miatt repedezni kezdett, életveszélyessé vált és ezért a XX. század elején teljesen újjá kellett építeni. A domb lehetővé tette egy Lourdes-i Szűzanya-szobor elhelyezését a bejárattól lejjebb kialakított barlangban. Ez egy hagyományos formavilágú, festett gipszöntvény, inkább jelképes értéke van.

Művészi szempontból sokkal figyelemre méltóbb a bejárat feletti dombormű, amely a Szentháromságot ábrázolja. A szerzőt sajnos nem ismerjük, a házkönyv sem tesz említést róla, azt viszont a helyi sajtóból tudjuk, hogy a főoltárt és nagy valószínűséggel a mellékoltárokat is az osztrák származású, Szatmáron letelepedett Hölzel Albin készítette, aki a Szamos Napilap korabeli tudósítása szerint nyolc hónapig dolgozott ezen az alkotásán. Művét 1910. április 21-én szentelték fel. Nagyon valószínű, hogy a bejárat feletti dombormű is az ő munkája.

A templom Mihai Eminescu Kollégiummal szomszédos kerítésén emléktábla tudósít arról, hogy 1789-ben itt toborozta huszárjait a „legvitézebb huszár”, báró vitézvári Simonyi József ezredes (1777-1832), a napóleoni háborúk hőse. A debreceni „Pro Patria” Alapítvány állította ezt az emléktáblát 2003-ban, addig a szatmáriak közül csak nagyon kevesen tudtak a legendás óbester szatmári tevékenységéről. Mária Terézia tisztjének hősiességéről, bátorságáról legendák szólnak, pályája 1828-ban hirtelen megszakadt, elvesztette katonai rangját, bárói címét és Aradon több évi várfogságra ítélték. Fél évvel az ítélet után a börtönben halt meg. Raboskodásának okát máig nem ismerjük, írja Tóth Béla A magyar anekedótakincs (Budapest, 1898-1903) című hatkötetes művének második könyvében.

A Zárda-templom falán, a bejárat közelében láthatja az érdeklődő az 1848-as szabadságharc mártír lelkészének az emléktábláját, amely évek óta az októberi, szatmári megemlékezések, koszorúzások helyszíne. Gonzeczky János pap volt, tábori lelkész, teológiai tanulmányait Szatmáron végezte. Többek között a Zárda-templom építkezéseit is ő irányította. Forradalmi tevékenysége miatt, Hám János közbenjárása ellenére 1849. október 8-án kivégezték.

Az egyházi emléktáblák közé sorolható a volt királyi katolikus főgimnázium emléktáblája is, amely a tervezőnek és az építőknek állít emléket. Kalandos sorsú tábla, Fazekas Lóránd szíves közlése szerint az impériumváltáskor ezt is megfordították és hosszú ideig egészen más szöveget lehetett olvasni rajta. Később visszafordították, de ezt ellensúlyozandó a közvetlen közelében még néhány újabb keletű emléktábla is került. Rombolni nem csak kalapáccsal, hanem az arányok, hangsúlyok radikális megváltoztatásával is lehet. Ősrégi módszer, amely az utóbbi években úgy tűnik a reneszánszát éli.

A Kálvária-templomban a volt tanítványok emléktáblát állítottak a jezsuita atyáknak, akik „1941-1948 között összetartásra, hűségre, munkára nevelték őket”.

Az elítélt és bebörtönzött görögkatolikus püspökök, papok, a kommunizmus áldozatainak emlékére a püspöki palota melletti templom homlokzatán lepleztek le 2007-ben emléktáblát. Ezen harminckét név olvasható.

Nagyon sok szobrot, domborművet láthat még az érdeklődő különböző templomokon, illetve azok közelében. A XX. század harmincas éveiben épült a Kis Szent Teréz templom és a lelkészi lak, plébániaépület, amelynek a falán kialakított kis fülkében Jézus-szíve szobor látható. Nem remekműről van szó, hanem egy egyszerű, festett gipszöntvényről, amely ugyanolyan tucattermék, mint a székesegyház mögött látható Szűzanya-szobor. Mindkettő értéke jelképes, a plébániaépület szobra, a köréje épített zsúfolt, sivár negyed kockarengetegében a jelképes értéken túl évtizedeken át sokkal többet jelentett, nyújtott mindazoknak, akik a kommunizmus mostoha körülményei között is megőrizték a hitüket.

Meszlényi Gyula halála után a püspökről több festmény és egy dombormű is készült. A domborművet a temetőkápolna hátánál kialakított mauzóleum számára mintázták, ennek a több helyen sérült, törött gipsz változatát hosszú ideig a püspöki képtárban őrizték. A festett dombormű felújítva 2008-ban a Meszlényi Gyuláról elnevezett Egyházművészeti Múzeum felavatásakor a képtár előterének a falára került.

Ne feledkezzünk meg a Ft. Szeibel János emlékére állított márványtábláról sem a szatmári Szent Család templomból. Ez a tábla a templom építőinek állít emléket.

A fentiekben felsorolt szobrok, domborművek, emléktáblák művészi értékéről, plasztikai erényeiről nem sokat mondhatok, hiszen elhanyagolhatóak. Rutinszerű, gyakran kevés pénzből, sebtében elkészített munkákról van szó.  A felirat, a kompozíció, a betűk minősége azt a szintet tükrözi, amelyet a helyi sirkőfaragók legjobb tudásuk szerint nyújtani tudtak. Úgy tűnik, hogy nemcsak a korlátozások, tiltások, a cenzúra, öncenzúra lehet veszélyes, hanem a hirtelen jött igények és lehetőségek is hordozhatnak olykor buktatókat. Az utóbbit elsősorban a kivitelezés minősége sínyli meg.

Vannak természetesen emléktáblák a református templomokban is, ilyen például a Németi templom zsinati emléktáblája. Ezt a zsinatot 1646. június 10-én hívta össze Geleji Katona István erdélyi református püspök — I. Rákóczi György megbízásából. A gyűlésen 110 résztvevő jelent meg az erdélyi, a Tiszán inneni és túli egyházak küldötteként, a tanácskozáson maga a fejedelem is részt vett. Nagy valószínűséggel ennek a zsinatnak egy jelenetét ábrázolja a Kölcsey Ferenc Főgimnázium (református gimnázium) tanári szobájának egyik kompozíciója, Bartók Lajos falfestménye is.

A Németi templombelsőben látható a mostani templom alapkőletételének emléktáblája, udvarán emléktábla jelzi a szatmári Rákóczi Kollégium alapkőleltételének időpontját, ez 1994 november hónap elején zajlott, a kollégium sajnos azóta sem épült fel. Az építkezés menetéről tudósító pannón azt olvashatjuk, hogy a munkálatok 1997-ben kezdődtek és várhatóan 2009. végéig fejeződnek be. Ha élünk és igaz, látni fogjuk.

A Láncos-templom belső falán emléktábla idézi a bombatalálat estéjét és az újjáépítést: „Szilánkját őrzi ez az emléktábla annak a bombának, amely 1944. szept. 16-án este 10 órakor ezen a helyen hullott drága Sionunk falára, romhalmazzá változtatva templomunkat s mélységes gyászba borítva gyülekezetünket. Legyen áldott az Úr, Aki megengedte, hogy romjaiból újraépíthetjük az Ő szent hajlékát. Helyeztette 1957. dec. 1-én a Presbitérium”

A Bethlen Gábor téri református templomnak is van emléktáblája, ami az 1991-es alapkőletételre emlékeztet, a templom 2000-ben készült el. Az előtte lévő kis kertben 2007. október 31-én, a reformáció emlékünnepén leplezték le Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem bronz mellszobrát, a szatmári Erdei István alkotását. A szobrot Marosvásárhelyen öntötték Balogh József műhelyében, talapzatát Kovács Albert lázári kőfaragó készítette.

Azonnal felmerül a kérdés, hogy a nagy erdélyi fejedelemnek vannak-e Szatmár megyei, szatmári kötődései azon túl, hogy fejedelemként egy ideig a szatmári vár ura is volt? Hiszen ha a vár minden urának szobrot szeretnénk állítani, akkor a városban szobra lehetne Mátyás királynak, a Somlai Bárhoriaknak, Balassa Menyhértnek, I. Rákóczi Györgynek, Tököli Imrének és sorolhatnám. Amúgy ez nem is olyan rossz ötlet, a Kálvária-templom impozáns előtere a stációkkal méltó helyszíne lehetne egy ilyen szoborparknak is. Bethlen Gábornak természetesen vannak más szatmári kötődései, hiszen köztudott, hogy első feleségét, Károlyi László nagybirtokos lányát, Károlyi Zsuzsannát Nagykárolyban ismerte meg és Szatmáron vette nőül 1605. májusában. Az esketés a mai Láncos-templom helyén akkor álló kis református templomban volt. A fentieken túl a tiszteletes úr és a tiszteletes asszony (Bogya Kiss Mária, Bogya Kiss Ferenc), valamint a hívek szeretnék azt hinni, hogy ennek a templomnak elődje lehetett az 1623-ban épített és a városnegyeddel együtt 1680-ban elpusztult hóstánci (Hochstadt) református templom. Pedig, ha ez a templom 1623-ban épült, akkor az nagy valószínűséggel Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támogatásával történhetett, így többszörösen indokolt a tér elnevezése és a szoborállítás. Erről szemléletesen mesél nekünk a Jékel Zsuzsánna, szatmári iparművész által készített szép zászlón látható címer is. Ha elhisszük a történetét, akkor megcáfolunk egy másikat, miszerint a kültelki református templom elődje szintén az elpusztult hóstánci templom. Erről, mint már említettem a bejárata mellett jó 70 éve álló emléktábla is tudósít. Ráadásul ez a virágzó városnegyed nagy valószínűséggel a mai római katolikus temető környékén, vagyis a kültelki templomhoz lényegesen közelebb lehetett, azon a környéken, ahová a szatmáriak az évszázadok során a hidakat építették. Ez evidencia, hiszen alacsony vízállásnál ma is látszanak a régi hídlábak nyomai, gerendái.

A fentiek ellenére én azt javasolnám, hogy mégis fogadjuk el ezt a történetet, csak kicsit másképpen, mondjuk valahogy így: Volt valaha Szatmár virágzó negyedében, a Hóstáncon egy Bethlen Gábor által alapított, támogatott református templom, amelynek helyébe, emlékére évszázadokkal később kettő is épült. Adja Isten, hogy idővel ez a kettő is kevésnek bizonyuljon a hídon túli városrészek számára, és felépüljön még egy harmadik református templom is.

A közelmúltban Szatmáron új szoborállítás előkészületei zajlottak, amelyre 2008. novemberében a Hildegárda előtti téren került sor. Árpád-házi Szent Erzsébet szobrát ugyanaz a Gergely Zoltán, kolozsvári művész mintázta, aki 2007-ben a XVIII. századi ún. sándrai feszületről készített másolatokat a kaplonyi, erdődi, sándrai templomok számára. Mit keres egy köztéren a legnépszerűbb magyar szent szobra, akinek életében nincsenek szatmári kötődések, epizódok? A Szent János templom előtti tér a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye elkobzott és a közelmúltban visszaszolgáltatott tulajdona, tehát nem közterület. Miért pont ide került ez a szobor? Azért, mert a templom és kolostor a ferencesek számára épült, és Szent Erzsébet is a ferences harmadrendben szolgált, annak szegényes, rendi ruhájában temették el. Apja II. András magyar király, de anyja a német (merániai) származású Gertrúd. Német területen, férje után gyakran thüringiai Erzsébetnek is nevezik, vagyis a szatmári magyar és német nemzeti kisebbség, a római katolikus hívek számára egyaránt fontos szoborról van szó.

Milyen ez a fiatal nőalak? Egyszerre erős és törékeny, kecses és megingathatatlan, tekintete úgy nyitott, hogy közben végtelen gyengédséget, megértést sugall. Egyszerűség, tisztaság, korokon átívelő és korokon túli mélységes hitet sugároz mindenkire, aki figyelmesen ráemeli a tekintetét. Nem szükséges átlagosan felüli érzékenység, empátia ahhoz, hogy megérthessük ennek az alkotásnak az üzenetét, hiszen a művész tiszta és világos gondolatokat fogalmazott meg tisztán és világosan. Az arc a naumburgi dómon látható Uta fejkendős profilját idézi. A szobor legszebb részlete, a kötényt tartó és a rózsákat osztó kifinomultan kecses és mégis természetesnek tűnő kezek megjelenítése. Biztos szakami tudás, elhitető erő és az ábrázolt személy mélységes tisztelete szükséges egy ilyen alkotás létrejöttéhez.

Ez az alkotás többszörös premier a megyeközpontban és premier a művész számára is. A szatmári Árpád-házi Szent Erzsébet szobor a 35 éves Gergely Zoltán első köztéri munkája. Ez az első, a szó szoros értelmében vett köztéri egyházi szobor városunkban, hiszen Hám János szobra nem annyira a térhez, mint sokkal inkább a székesegyházhoz kapcsolható.

Az első egészalakos, magyar vonatkozású bronzszobor városunkban, ha nem vesszük figyelembe a rég lebontott és feledésbe merült Huszár-szobrot, amely a Megyei Múzeum előtti téren állt.

A szobor öntését Lakatos Pál vállalta el, akinek több köztéri szobra, plakettje is látható városunkban.

A görögkatolikus papok üldöztetését idéző emléktábla arra figyelmeztet bennünket, hogy ebben a sokat látott, sok mindent megélt térségben nem csak a magyaroknak, sváboknak vannak fájdalmas emlékei az üldöztetésekről, deportálásokról. A kilencvenes évek óta sokan és sokszor emlékeztek a szatmári román és magyar ajkú görögkatolikus hívek megpróbáltatásaira és ezzel együtt a kitartásukra, hűségükre is. A változások után még évekig zajlott a harc az elkobzott egyházi javak, templomok visszaszerzéséért, új templomok építéséért. Ezzel párhuzamosan emléktáblák, emlékművek készültek a Vasile Lucaciu sugárúti parkban, a Tűzoltótorony tőszomszédságában stb.