Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


99s 2021 január

2021.01.01

Január 1: 2021-et se a durrogtatók, hangoskodók hozták el, ahogyan az 1989-es változásokat sem. Az érdemi változás, a megújulás mindig csendben, és az értő, kitartó munkának köszönhetően, szinte észrevétlenül zajlik. BUÉK! A számítógépes anyagaimat egészítem ki, ahhoz, hogy naponta 30-40 új képet posztoljak, folyamatos előkészítésre van szükség. Nem elég új fotókat készíteni, ezeket válogatni, rendszerezni kell. Friss írásokat készítettem az Új Hét és az Új Szamos számára. Újabb négy írást küldtem az Új Hét számára.  Az Új Hétben megjelent a Képlékeny zsebórák, melankólia, elfolyó idő című irásom. nagyon sok embernek tetszett. A Bocskai István Társaság elnöke, Sárkány Viola elküldte levelét, amelyben egy Bocskait támadó újságíró cikkére válaszolt. Megosztottam az oldalamon. Nem támadott, nem ironizált, hanem felsorolta a nemzet megmentéséért szerzett érdemeit Bocskainak, egy válságos, gyakran kilátástalan korban. Érdekes divat van kialakulóban, a fotóim, rajzaim kapcsán többen írtak verset, olyan is volt, aki külön kért képet erre. Se a fotók se a versek nem olyan jók, hogy ezzel hosszabban foglalkozzam. Csilla anyagokat kért egy Kölcseyvel kapcsolatos pályázathoz, küldtem neki, és kiválogattam az évkönyveket is, ahonnan gyűjthet adatokat. A Sugárút, Új Szamos és Új Hét számára készítettem elő anyagokat. A Szamos bal partján, a Decebal híd környékén fotóztam, ködös, zúzmarás idő volt. Elkezdődött valami hószálligózás-féle, még az is lehet, hogy téliesre fordul az idő. Téliesre váltott az idő. Napok óta a legújabb sorozatom képein dolgozom: Avarképek. Az Új hétben megjelent mág egy írásom: Sárkányölők. Megjelent az Új Szamos januári száma, van benne egy írásom: Szatmár megyei üvegfestmények 1. B. Lórival újabb beszélegtésre készülődünk, már megérkezett a link a Zoom applikációhoz. E. Györggyel, az Új Szamos főszerkesztőjével megegyeztem, hogy márciustól a 30 éves Szatmári arcképek soorozatomból teszek közzé néhány összeállítást. Felhívtam az e-oldal egyik adminisztrátorát, azt mondta új számlát küld, amellyel külföldiek is fizethetnek a bankon keresztül, eltelt egy nap, de a számla nem érkezett meg a címemre. A legújabb sorozatomon dolgozom, eddig 26 nyers számítógépes grafikám készült el. Ezek a napok a legújabb sorozatom készítésével telnek. Miért készítem ezeket képeket? Nem tudom, mert egyelőre nincs szándékom újabb tárlatot rendezni. Jó tíz éve készítek hasonló sorozatokat, folyamatosan újabb és újabb munkák születnek. Egyetlen mentségem van rájuk, örömöt okoz a munka, az újabb lehetőségek felfedezése. Beadtam a papírjaimat az áramszolgáltatóval megújítandó szerződéshez. Kaptam visszaigazolást, hogy megkapták, az iratok adminisztrálásával még várni kell. Felhívtam a családorovst azzal a kérdéssel, hogy tudnak-e segíteni a védőoltásra való feliratkozásban? Azt válaszolta, hogy erre még neki sem sikerült feliratkoznia, figyelni kell az országos platformot és azon keresztül lehet regisztrálni. Azt naponta többször megnéztem, de egy üres hely sincs Szatmáron. Telefonon is lehet jelentkezni, de ott is kell várni, amíg ürülnek helyek. Nem lesz könnyű. Ma is felhívtam az e-oldal adminisztrátorát, azzal, hogy a számlám még nem érkezett meg, újra megígérte, hogy a mai nap folyamán elküldi, nem kaptam ma sem semmit. Kezd idegesítővé válni ez a történet. Végre megkaptam Budapestről a kért adatokat és elküldhettem a pénzt a honlapom meghosszabítására. Nagyon macerás feladat volt, talán sikerült. Többe került a küldés, mint a tarifa. Megjelent a Sugárút téli száma, kétszer voltam utána, végül sikerült megkapnom a tiszteletpéldányokat, holnap postázom az illusztrátor, Gergely Zoli számára a szokásos két példányt. Még tart a tél, azt mondják nem sokáig. Ma reggel egy órát vártam a bukaresti telefonösszeköttetésre, mert úgy láttam az oldalukon, hogy vannak helyek Szatmáron. A kapcsolat létrejötte után kiderült, hogy téves információ volt, a valóság ez, hogy már a megyében sincs egyetlen szabad hely sem. Az Új Hétben megjelent A példakép című írásom, amelyben Mohy Sándorról írok.  Az oltásra azóta sem lehet jelentkezni, a politikusaink kisfilmeket tesznek fel arról, hogy ők is oltatják magukat, minket is erre búzdítanak, de arról egy szó sem esik, hogy a meglévő helyek jó előre foglaltak, hogy sok központ még nem működik, nincs oltóanyag, az elektronikus platform  olykor arra sem képes, hogy információkat nyújson és folytathatnám. A legújabb sorozatom képeit készítem néhány napja, hónapok, évek óta halmozom az ehhez szükséges nyersanyagot. A Mohyról írt cikknek sikerek van, gratulált a főszerkesztő, Miklós, sok embertől kaptam pozitív visszajelzést. Csilla most Kölcseyvel kapcsolatban kért szatmári, illetve Szatmár megyei képeket, adatokat, küldtem neki. Vettem egy cipőt azzal a reménnyel, hogy ez nem ázik be és nem reped ketté a talpa. Az oldalamon jelent meg: Ma megkérdeztem Szamolcsot, hogy mit kezdjek a fusztráltak nyilvánvalóan rosszindulatú, hazug állításaival. Szamolcs hosszasan, gondolkozott, majd határozottan közölte: semmit. Ma, január 22-én  értesítettek az eoldaltól, hogy megkapták a 2021-es előfizetés összegét, megszenvedtem érte. Eddig 40 kép készült el az Avarképek, Kéregmesék sorozatból. Klárika kutyájánaki, Daisy-nek 7 kölyke született, kaptam róluk egy kisfilmet. A Magyar Kultúra Napja kapcsán írtam: A koszorúzásoknak, díszbeszédeknek, főhajtásoknak is megvan a maga szerepe, de én csak azokról hiszem el, hogy valóban fontos számukra a magyar kultúra, akik azt nap mint nap tettekkel bizonyítják, akiknek egyszerűen, magától értetődően, felhajtások nélkül is erről szólt, szól az életük. Kevesen vannak, nagyon kevesen. Ágoston Hugó az Új Hét negyedéves léte után megkérdezte, hogy érdemes volt-e létrehozni? A válaszom: Kedves Hugó! Nem írom ide, hogy „érdemes volt”, mert te pontosan tudod, hogy az első pillanattól folyamatosan hittem ebben a bátor, „héroszi” kezdeményezésben azért, mert meggyőződésem, hogy egy értékvesztő világban az értékmentés nem feladat, hanem kötelesség. Az Évszaknyi Új Hét írásodat még a leveled érkezése előtt reflexszerűen megosztottam az oldalamon. Aki figyelmesen olvassa a soraidat, sok mindent megtudhat az erőfeszítésről, és a vele  járó parttalan magányról, amivel egy ilyen önként vállalt feladat jár. Minden tiszteletet megérdemelnek nemzetiségi kultúránk valódi őrzői, gyarapítói. Megértem, átérzem a magányodat, és szeretnélek biztosítani arról, hogy nem vagy egyedül. Isten éltessen sokáig erőben, egészségben! Gergely Zoli jelezte, hogy megkapta a két Sugárutat, tetszett neki az írásom és folyóirat kinézete. Egy nemrég meghalt kolléga, Paul Liviu emlékére rendeznek februárban tárlatot az újközponti Galériában, erre két munkával jelentkeztem: Szívverések, Ádám és Éva. Eddig 53 képet készítettem, ebből 16-ot a Kéregmesék sorozatban, a többi Avarkép. Amióta az eszemet tudom, mindig lendületből dolgoztam, de arra a bizonyos lendületre, ezúttal is hónapok, évek óta készülök, gyűjtöm az anyagot. Az Új Hétben megjelent a Kezek, jelek, babák, csomók című írásom. Moldvay Kati művészetéről írok. Ez a 18. itt megjelent írásom. Kolozsi Tibi hívott, lesz BMC tárlat, február 8-án, 10 órától lehet leadni a munkákat a Bánffy palotában. Elküldtem az Új Hét főszerkesztőjének újabb négy írásomat, a válaszából úgy tűnik, örömmel fogadta. Ezek a következőek: A gyümölcs, Nagybányai szabadiskola a 21. században, Popp (Papp) Aurél a polihisztor, Hám János Budapesten. Végre először sikerült a lakásom adóját online rendezzem. Nem szeretem a hosszas sorbanállásokat maszkban egy sereg vénemberrel. Az oltásra, bár naponta többször próbálkozom, a mai napig nem sikerült feliratkoznom, Szatmár megyében jelenleg egyetlen üres hely sincs, amikor volt, a rendszer akkor sem fogadta a jelentkezésemet, miután a személyi számom alapján azonosította a koromat. Nem zavar ez különösebben, inkább az a furcsa, hogy a fentiek ellenére a vezetőink folyamatosan arra bíztatnak bennünket, hogy oltassuk be magunkat. Hol, mikor, mivel, kivel? Ne tessenek hülyíteni!