Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


99j. 2020. május

2020.05.01

Váradi László a Balla ház után érdeklődött, megírtam, amit tudtam. A környező oszágok kezdenek lazítani a járványügyi rendelkezéseiken. Elek György átküldte a Szamos májusi számában megjelenő írásom szerkesztett változatát, egészen jól sikerült. Három napja reggelente kijárok sétálni, fotózni, azóta jobb a közérzetem. Úgy döntöttem, hogy az idén végleg megválok a tanügytől, nem vállalok tobb órát az egyetemen. Ma is szeretek tanítani, rendelkezésemre állnak, beszereztem, az ehhez szükséges anyagokat, eszközöket. Van saját nagy és kis, kézi vetítőm, laptopom, sok száz témák szerint csoportosított szemléltetőm, elektronikus formában témaajánlataim az óvodától az egyetemig, és még sorolhatnám. Több tucat módszertani tanulmány szerzője vagyok, a Magiszter rendszeres munkatársa. Az utóbbi, utolsó tanítási évem különösen változatosra, mozgalmasra, eredményesre sikeredett. Elvégeztük az évek óta szokásos tevékenységeket kiosztottam a tanuláshoz, különféle tevékenységekhez szükséges DVD-ket, tartottam szemináriumot odahaza, volt  látogatás Szamolcsnál, alkalmi tárlatok, vetítések, barátságos, stresszmentes vizsga, a szemináriumi bemutatókon, ünnepeken készült felvételeim, kisfilmeim folyamatos posztolása több világhálós oldalon, kollázs technikával készítettünk csoportképeket, volt írásbeli felmérő a félévi tevékenységről, csoportosítottam hallgatóként a tevékenységünkről készült fotókat, kisfilmeket, levetítettem és lemezen megajándékoztam ezzel minden tanítványomat. Számos új elemet vezettem be: a hallgatók egymás tevékenységét értékelték, múzeumba, Művészeti Galériába, a püspöki palotába, a székesegyházba vittem őket, a múzeumban megnézték a visszatekintő tárlatomat, előkészítettem, és a tagozatnak ajándékoztam több tucat olyan képet, amely az itteni tevékenységrőll szól, és amellyel az egyetem folyosóit díszítettük, közvetítettem egy ismerősöm könyvadományát, ebből az alkalomból leltározták, csoportosították a kollégák a tagozat könyvtárának az anyagát. A vizsgán bemutatott munkák az egyetemen maradtak, ezekből kiállítást rendeznek a működést értékelő, jóváhagyó bizottság számára és még folytathatnám. Úgy gondolom, hogy ezt a tevékenységet sem akkor kell abba hagyni, amikor az ember kifáradt, kiöregedett, teher a kollégáknak, a tanítványoknak, hanem amikor még minden természetesen, gördülékenyen, hatékonyan működik. 53 éve tanítok megszakítás nélkül, 75 éves vagyok, 12 éve nyugdíjas, ennyi úgy gondolom bőven elég. Megírtam a kihelyezett tagozat igazgatójának, hogy ettől az évtől már nem vállalom a munkát, két fiatal kolléganőt ajánlottam magam helyett: Szemák Zsuzsát és Mitroi Timeát. Megkaptam a Szatmári Kalendárium nyers változatát, azt írtam megjegyzésként, hogy a borító szép, az anyag változatosnak ígérkezik, a hónapképek és kifestők se tartalmilag, se színvonalban nem megfelelőek. Közben értesítettek, hogy az egyes fokozatú dolgozat online megvédésére is lehetőség van, ezzel kapcsolatban egyeztettem az elnökkel, a jelölttel és a kihelyezett tagozat igazgatónőjével, a védés május 14-én, csütörtökön, 11 órakor lesz, előtte szerda délelőtt, próbát tartanak. Stark Gabi írt, a harmadéveseket online szeretnék búcsúztatni, ezzel kapcsolatban kértek egy-egy búcsúztató kisfilmet a tanároktól, elküldtem, megköszönte. A bizottság tagjait érdekelte Vásárhelyi Ildikó dolgozata, átettem pdf változatba és elküldtem nekik. Vagy két napja közöltem a kollégákkal, hogy visszavonulok, ahhoz képest még elég sok feladatom van. Úgy tűnik, a kihelyezett tagozat igazgatója Szemák Zsuzsát tartaná megfelelő utódnak, kíváncsi vagyok elvállalja-e? Készítjük elő a két nap múlva esedékes védést, ma próba beszélgetést folytattam az elnökkel, megadtam a konferencia linkjét a jelöltnek is. Elek György azzal keresett meg, hogy a Szamos júniusi számában közölnének egy hosszabb írást az eddigi tevékenységemről a 75. születésnap alkalmából, most ezt az anyagot készítem elő. Ma délelőtt lezajlott a számítógépes védés, mindenki részt vett, viszonylag símán, zökkenőmentesen ment, ezen Frigy Szabolcs, Szabó Thalmeiner Noémi, Szejke Otila, Vásárhelyi Ildikó, az ákosi iskolaigazgató és én vetttem részt. Ez volt az első ilyen akció, amiben részt vettem, és minden bizonnyal az utolsó védés, több dolgozatot ugyanis nem vállalok.    Eküldtem Elek Gyuri  címére a cikket, amely a Szamos júniusi számában jelenik meg a 75. születésnapom alkalmából. A honlapom  az eoldal   toplistáján a 60. helyen szerepel. Naponta ezren felül látogatják. Ötödik napja nem tudok belépni a Szatmári Kultúra és a Sugárút oldalra. Ezt naponta jeleztem az illetékeseknek, választ eddig nem kaptam.   Ma feloldották a városban a kijárás  korlátozását, végre tehettem egy nagyobb sétát a városban, erről fotósorozatot tettem közzé a facebook oldalamon. Szóltak, hogy a magyarul írt dolgozat értékelését románul kell elkészíteni. Lefordítottam a magyar szöveget és átküldtem a bizottság elnökének. Ez új, eddig magyarul is jó volt. Véget ért a kijárási tilalom a város területén, az első útjaim egyike a temetőbe vezetett.   Végre két hónap szünet után meglátogattak az unokáim. Voltunk sétálni a Szamos-parton, biciklizni, Lócikát rollerezni vittem, Klárikával a szokásos módon, gyalog mentünk haza és mindenféléről beszélgettünk. Közben vacakolnak a facebook oldalaim, a Szatmári Kultúra, Sugárút oldalra nem tudok belépni, a Régi Szamár oldalra nem tudok fotókat feltölteni, üzentem az illetéleseknek, de tapasztalataim szerint ezzel nem sokra megyek. Meghallgattam Klárika online óráit, segítettem elkészíteni a házi feldatokat, Csillának ajándékoztam a vetítő készülékeimet a kiegészítő  kébelekkel, ő ezeknek még jó hasznát veszi, mindkettő használható, jó állapotban  van.    Adtam neki egy példányt Balázs Lajos kötetéből is az illusztrációimmal.  Közben elromlott az órám is, üzentek, hogy ki kell fizetnem a hőközpont karbantartási díját két évre, gondtalan nyugdíjas évek.   Ma a régi hídlábaknál jártam fotózni, ahogy visszajövet kapaszkodtam felfelé, a vizes kövön megcsúsztam, hátra estem, a fejem egy kőbe vertem. Vagy tíz percig feküdhettem, aztán sikerült annyira összeszednem magam, hogy felálljak. Kerestem egy könnyebben megmászható helyet és feljutottam az ártérre, majd a töltésre. Óriási szerencsém volt, nem tört el semmim, csak az alkarom és a lábam valamint a fejem fájt  egész nap, de úgy tűnik, ezt is megúsztam. A fotókat, kisfilmeket közzétettem az olodalamon. Otthon nem mondtam erről semmit.  A városban, a Kossuth-kertben fotóztam, több kisfilmet készítettem. Az avarképeim  kezdenek végleges formát ölteni, folyamatosan dolgozom rajtuk, de egyelőre nem szeretnék tárlatot rendezni. A honlapom látogatóiinak a száma rövidesen eléri a félmilliót.  Ma közzétettem azt a kisfilmet, amellyel a harmadévesektől és egyben a tanügytől is búcsúzok: „Ezzel a kisfilmmel nemcsak a harmadévesektől, hanem 53 évi szolgálat után a tanügytől is búcsúzom. Ezt addig teheti meg az ember emelt fejjel, saját elhatározásból, amíg maradéktalanul eleget tud tenni az elvárásoknak és hatékonyan képes ellátni a feladatait. Az evést sem akkor kell abba hagyni amikor elteltünk, vagy elveszik a tányérunkat.” Nagyon rövid idő alatt sok tetszés, hozzászólás érkezett. Biztosan követtem el hibákat, voltak szakmai tévedéseim, de az is biztos, hogy nagyon sokan az egykori tanítványaim közül értékelik a munkámat, és örömmel emlékeznek az együtt töltött időre. Megrendeltem a Cosa Nostra étteremből csütörtökre, a születésnapomra egy ünnepi ebédet, Vettem üdítőt, még szükség lesz ásványvízre, kávéra, kenyérre. Csilla gondoskodik apró tésztáról, tortáról. Az ember egyszer 75 éves, a 80-at lehet, már nem éli meg. Úgy terveztem,hogy a honlapom a születésnapomra éri el a félmillió látogatót, úgy tűnik, hogy ez 2-3 nappal hamarabb következik be.   Veres üzent, hogy megjelent a Sugárút tavaszi száma, elküldtem a címére a nyári szám általam összeállított anyagát, ezen ne múljon.  Voltam a Forrásközpontban, kaptam öt példányt  a Sugárút tavaszi számából és még három új kiadványt. Az igazgató bemutatta a felújított székházat és az aktuális tárlatukat.  Nyirivel megbeszéltem, hogy holnap átadok két példányt a Sugárútból, ő illusztrálta.   A NAP KÉRDÉSE: Tekintheti bárki a saját kertjének a Szamos-partot? Természetesen, miután végig járta minden évszakban, napszakban azokat az ösvényeket, utakat, amelyekkel évtizedek óta ismerkedem, és amelyeken naponta új szépségeket fedezek fel. Mindennek ára van! Átadtam Nyiri Zolinak a tiszteletpéldányokat, utána városban fotóztam. Ezek a napok az ünneplés jegyében teltek. A kollégák a kihelyezett tagozatról búcsúztató kisfilmet készítettek, amelyben az ottani 20 éves tevékenységem néhány képe látható, zenével, idézettel, jókívánságokkal. A születésnapom alkalmából több száz, talán több ezer gratulációt kaptam nagyon sok egykori tanítványtól, kollégától, ismerőstől, baráttól. Köztük elég sok közismert kulturális személyiség is volt. Meglátogattak az unokáim a szüleikkel, a tortát ajánkékba kaptam egy volt tanítványomtól, gratulált az RMPSZ mostani és egykori elnöke, a polgármester, többszörösen kitüntetett írók, költők, képzőművészek, színészek, újságírók és még sorolhatnám. Jó érzés tudni, hogy az embert szeretik, értékelik a tevékenységét, az eredményeit. Nekem ennyi elég, Lászlófy Pali, az RMPSZ örökös tiszteletbeli elnöke írta, hogy a legnagyobb kitüntetés a tanítványaink szeretete. Ezt én is így gondolom, aki  20-30 év múlva szeretettel gratulál, az már nem hizelgés, szerepjáték, hanem elismerés, szeretet. Tanárnak lenni jó!   Vasárnap is voltak a gyerekek vendégségben, valamit sikerült bepótolni abból, ami a járvány miatt elmaradt. A fészbukos anyagaim  feltöltésével, új fotók feldolgozásával töltöttem a napjaimat, így telt el május is.