Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021. 08. 12. Van Gogh és Mona Lisa

2021.10.08

Annyira igaz, hogy még kép is van róla, mostanában készült a többi jópofának szánt montázzsal együtt, amelyeken különféle szituációkban és helyszíneken kortól és környezettől függetlenül híres alkotók és modelljeik szerepelnek. Sokan kedvelik az ilyen játékokat, valószínűleg azért, mert úgy gondolják, hogy a hétköznapi körülmények, aktualizált jelenetek révén közelebb kerülhetnek a bálványozott személyiségekhez.

              A „közelebb kerülésnek” vannak természetesen sokkal kifinomultabb, megtévesztőbb módjai is, erről olvastam a Szabad Európa Hírlevélben (2021. augusztus 1.) a következőt: Párizs és Kalifornia után Londonban lehet megtekinteni azt a különleges Van Gogh-kiállítást, amely valóban testközelbe hozza a holland festőművész álomszerű világát. Az alkotások a legújabb technológia segítségével több, mint hatvanezer videoképkockán, 360 fokos, animált montázsban elevenednek meg.

              Nem tudom mit szólna Van Gogh, ha egy csoda folytán megnézhetne egy ilyen tárlatot. Szerintem már a bejáratnál visszafordulna, amikor meglátná a saját hatalmas, felfújt léggömbre festett önarcképét. Lehet, hogy káromkodna, de a legvalószínűbb az, hogy szó nélkül venné az állványát, festékes ládáját és hátat fordítva ennek a cirkuszi közegnek, mutatványosbódénak, dolgozni menne.

              Szokás őt úgy bemutatni írásban, filmeken, mint egy féktelen, megszállott, aszociális vad alkotót. Igaz, kiegyensúlyozatlan személyiség volt, sokat ivott, de a művei mindenekelőtt egy érzékeny, szeretetre éhes, a világ „titkait” megfejteni vágyó, a festésért rajongó művészről árulkodnak. Mindig, minden körülmények között az alkotásoknak hiszek.

              A fenti és hasonló ötletek – rengeteg van – csak azokban keltenek hamis illúziókat, akik kívülről és felületesen ismerik az alkotás folyamatát. Vannak filmesített változatok – felélednek rajtuk a képek szereplői, a természet.

              Az animált változat korszerű technikával a festő színvilágának, eszköztárának, hangulatának érzelmi és intellektuális erőfeszítések nélkül a részesévé próbálja avatni a nézőt, de erre esély sincs. Az alkotók öntörvényű világához csak a remekművekkel folytatott közvetlen, empatikus, értő, olykor ismétlődő párbeszéd visz közelebb, a többi porhintés, szemfényvesztés, a komplex üzenetek rendkívül hatásos, de primitív leegyszerűsítése.

              Ne tessék nekem előre elmondani, indukálni, javasolni, hogy mit érezzek Van Gogh alkotásai kapcsán! Se

                                                                             Muhi Sándor