Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017. tél Sugárút Hiripi Zsuzsa

2020.04.21

Egy szerethető, művész népszerű kerámiái

 

Hiripi Zsuzsával először a szatmári Népművészeti Iskolában találkoztam, ahol szobrászatot tanult. Jó kis csapat gyűlt össze annak idején, itt szerezte első képzőművészethez kötődő ismereteit Zagyva László, a szatmári Hám János szobor alkotója, Domokos Lehel, a szatmári főtéri szökőkút megálmodója.

          Zsuzsa kicsit idősebb volt nálunk, de ez sem őt, se minket nem zavart, fiatalon is ugyanolyan mosolygós, barátságos, nyítszívű volt, mint egész életében. Viszonylag korán, pályakezdőként kötelezte el magát a kerámia, annak is legnépszerűbb ága mellett, amely a lakásokat, hétköznapi környezetünket teszi otthonosabbá, szépíti meg. Fali lámpákat, hamutartókat, vázákat, dísztálakat, gyertyatartókat, plaketteket készített és közben szinte észrevétlenül részese lett mindennapi életünknek, alakította, formálta azt, hatott rá. Mindezt nem előre megfontolt szándékkal, tervszerűen tette, hanem olyan közvetlenséggel, amely mögött a játékosság, az alapos szakmai felkészültség mellett az emberismeret is meghatározó szerephez jutott.  Utólag már nyilvánvaló, hogy Hiripi Zsuzsa nemcsak sejtett, hanem biztosan tudott néhány lényeges dolgot az emberekről, a világról, a művészetről.

          Tudta többek között, hogy a művészet szolgálat és azt is, hogy a minőségi, igényes, a hagyományokat tisztelő munka nem gátja a népszerűségnek.

          Ismerte a funkció és esztétikum egymásrautaltságát és ennek a követelménynek minden esetben messzemenően eleget tett.

          Tisztelte, becsülte nemcsak a kerámia, de a népi fazekasság, agyagművesség hagyományait, formavilágát is, gyakran beépítette ezek elemeit saját alkotásaiba.

          Szatmári tudott maradni úgy, hogy ezzel párhuzamosan bármelyik hazai vagy külföldi tárlaton, bemutatkozáson is helyt állt alkotásaival.

          Művei tanulsága szerint nyilvánvaló volt számára, hogy az alkotómunka folyamatos kísérletezést, megújulást igényel, ez különösen az azonos forma- és motívumvilágú, mégis végtelenül változatos megjelenítésű műveinél észlelhető.

          Szerethető, kedves, esztétikailag igényes munkákat készített, olyanokat, amelyek magától értetődő természetességgel símulnak kisvárosi, keleteurópai asztalainkhoz, falainkhoz, könyvespolcainkhoz.  

          Nemes, ízléses, sokak számára anyagilag is elérhető ajándékok voltak és maradtak Hiripi Zsuzsa alkotásai.

          Minden művészi produktum, életmű próbaköve a korszerűség, az egyéni látásmód, a senki mással össze nem téveszthető stílusjegyek. Az ő munkáinak korszerűsége vitathatalan, stílusa egyedi, kerámiái könnyen felismerhetőek.

          Nem tartotta magát képzőművésznek, de ez nem volt akadálya annak, hogy a szakma magától értetődő természetességgel fogadja be.

A fentiek után ne kérdezze senki, hogy autodidakta létére, Hiripi Zsuzsa hogyan vált az egyik legismertebb, legnépszerűbb szatmári képzőművésszé. Egy szerethető, igényes, szerény, sokoldalúan elkötelezett, termékeny művész alkotásai hosszú távon biztosítékai ennek.

 

 

                                                                                                Muhi Sándor