Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017. 09. 29. SZFÚ Tűzzománc

2020.04.21

 

A Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központban tűzzománc tárlatot rendeznek magyarországi művészek alkotásaiból

 

Ízgalmas, felfedező jellegű tárlat nyílik a Forrásközpontnak is nevezett intézmény Rákóczi, M. Viteazul 32. számú épületében szeptember 30-án, 14 órakor. A kísérletező, újító jelleg minden színvonalas kiállítás jellemzője, a művészet ugyanis a tehetségen, képzettségen túl erről szól. Játékról, játékos megközelítésekről, az egyetlen lehetséges útról, amely a lényegi dolgok feltárásához, megismeréséhez vezethet.

Valahol azt olvastam, hogy a művészet olyan nyelv, amelyen az istenekkel beszélgethetünk. Beszélgethetünk, vagyis egyenrangú partnerként játszhatunk, alakíthatunk véleményt életről, halálról, célokról, küzdelmekről, szerelemről. Olyan nyelv, amely erőssé, szabaddá, függetlenné tesz, az istenekhez emel, elválasztja a lényegest a lényegtelentől, amely magyarázatok, megerősítések nélkül is életképes, hiszen öntörvényű. A játék, játékosság a kovásza, az érleli, tarja össze, emeli a köznapi dolgok fölé.

A tűzzománc rengeteg játékos lehetőséget, ugyanakkor nagyon sok esetlegességet is rejt magában. Akik képzőművészettel foglalkoznak, azok pontosan tudják, hogy a különböző eljárások mindig, minden körülmények között alárendeltek a művészi üzenetnek. A tűzzománc a számtalan iparművészeti és képzőművészeti technikák egyike, lényege, hogy a porrátört színes üveganyagot egy hőálló alapra, általában fémre olvasztják, ezzel összeforr, és színesen díszíti. Több ezer éve használják, klasszikus példa rá Szent László hermája, amelyet Zsigmond király idjén, 1400 táján készítették, de , a világ dolgairól a szatmári Székesgyház főoltára szentségtartójának az ajtaját is ezzel a technikával díszítették 1904 körül. A későbbiekben feledésbe merült, egyre ritkábban használták, a húszadik század közepétől viszont reneszánszát éli, a hatvanas évektől már a festők is felismerték a benne rejlő kifejezési lehetőségeket.

Az itt bemutatott anyag szülőhelye jórészt a szatmári tűzhely gyár (Samus Elecrolux), az utóbbi három évben itt rendezett táborok termékei láthatóak a kiállításon. A gyár alapokat, üvegalapú festéket, masszát, fémlapokat, kemencét, helyet biztosít a kísérletező művészek számára.  Takarással, ecsettel, szórópisztollyal nagyméretű, méteres képek és több elemből összeillesztett térformák is készülnek. Többszöri, visszatérő égetéssel, 800 fokon fortyog, búborékol a felületen a massza, az alkotók pedig közben ízgalommal várják a végeredményt, amely nemcsak kellemetlen, de olykor pozitív meglepetéseket is okozhat.

Magyarországon, Kecskemét székhellyel van tűzzománc egyesület, tagjainak többsége a haladóbb elképzelést képviseli, amely önálló, öntörvényű képzőművészeti alkotások létrehozására is alkalmasnak találja az eljárást. Salgótarjánban, Tolcsván a tűzhely gyárban számos alkotótábor rendeztek eddig. Ha elvonatkoztatunk a kommunizmus éveiben propaganda céllal gyakran hangoztatott gyár és művészet összefüggéstől, be kell ismernünk, hogy ez a szimbiózis új dimenziókat kínál befogadónak, befogadottnak egyaránt.

A mostani tárlat anyaga 21 munkából áll, amelyek közül több csoportos alkotás, térforma, pontosabban a művészek egyedi díszítésű gáztűzhelyek burkolatát készítették el. A szerzők között van festőművész, grafikusművész, vegyész, költő és természetesen tűzzománcművész is. Az utóbbi elnevezésnek az a szépséghibája, hogy a tűzzománc nem műfaj, hanem technika. Ahogyan az utóbbi évek tevékenysége, eredményei sejtetik, a festészet nagy családjának egyik rendkívül hatásos, egyedi, egyre jobban erősödő tagja. Helyszűke miattt ezúttal be kell érnünk a kiállító művészek felsorolásával: Bessenyei Valéria, Czóbel Marianna, Elekes Gyula, Gergely Judit, Halmosi Séndor, Hernádi Paula, Rácz Gábor, Vdovkina Anastasia, Végh Éva, Zsuffa Péter.

Zománcművészetet nem oktatnak egyetemi szinten, így a pályakezdő művészek más műfajok képviselőiként ismerkednek meg ezzel a technikával. A szatmári származású Halmosi Sándor, aki nemcsak mint költő, hanem alkotóként is részt vett a tabor tevékenységében WAMSLER-SZVIT II versében írja:  „Minden igaz művészet tűzben születik, vagy tűzben hal meg.” Versének befejező sora: „A kemence dönt.” Sokatmondó, a kiállított munkákat hitelesen jellemző megállapítások ezek. A tárlat két héten át tekinthető meg.

 

 

                                                                                                            Muhi Sándor