Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vélemények

Munkáiról írták

 

 

 

„Muhi életkorához s ebből következtethető élményanyagához képest megdöbbentően világos mondanivalójú munkák ezek, amelyek egy újabb, fiatal grafikustehetség indulásáról tanúskodnak.”

 

    Szatmári Gábor

                                                                                      (Szatmári Hírlap, 1969. június 20.)

 

 „Muhi Sándor nyelve, kifejezésmódja már sokkal tömörebb, azt is mondhatnánk, hogy egyes témák esetében egyenesen balladai tömörségű. Kariatidák vagy A falak leomlanak, címet viselő munkái a legjobban illusztrálják ezt. A nagy élményt, az árvizet — talán a művész Muhi első igazán megrendítő élménye volt — nagyon szép, tartalmas művekben fogalmazta meg, talán a legszuggesztívebben az összes próbálkozók közül.”

 

                                                                                                   Gyöngyösi Gábor

                                                                                      (Szatmári Hírlap, 1970. október)

 

„Az egyszerű témaválasztás, a közvetlen környezet egységesen színvonalas, letisztult stilizálása, az erős kontraszthatásokban rejlő áttekinthetőség, azonnal felhívja a figyelmet ezekre a grafikákra. Muhi képei nem is annyira élnek, mint gondolkoznak. Megnyugtató módon nem túlbonyolított, nem az akár akaratlagosan vagy véletlenszerűen elvont stílusról van szó: a környezetére érzékenyen reagáló művész megőrzi képeit az unalmas túlabsztrahálástól.”

                                                                                               

                   Soltész József

                                                                                            (Ifjúmunkás, 1971. április)

 

„Külön említést érdemel a fiatal Muhi Sándor, akinek tusrajzai tehetséges interpretáló készségről, a valóság tényeinek jelképes kifejezéséről vallanak.”

 

 

                                                                                                          Vasile Drăguţ

                                                                                        (Szatmári Hírlap, 1971. május 6.)

 

„O revelaţie a graficii rămîne Alexandru Muhi, un tânăr talentat şi ambiţios. În lucrările sale se poate descoperi o organizare armonică a elementelor de structură ale compoziţiei, o exprimare limpede şi cursivă a naraţiei şi descripţiei plastice.”

                                                                                                      Ovidiu Suciu

                                                                                             (Cronica, 6. martie 1971)

 

 

„Muhi Sándornak ez a harmadik egyéni kiállítása Szatmáron. Mindhárom fegyelemről, műgondról, céltudatosságról tett tanúbizonyságot. Utolsó kiállítása arról árulkodik, hogy képeiből végképp száműzte a pátoszt, líraisága már megelégszik egy-egy folttal, fanyarságát filozófiává nemesítette, képei zsúfoltabbak lettek anélkül, hogy lemondtak volna a tömörségről.”

 

                                                                                                         Soltész József

                                                                                                (Utunk, 1973, május 18.)

 

„Ez az önirónia, általa pedig a környező és a bennünk élő világ ellentmondásosságának az érzékeltetése nagyon szimpatikus. Olyan megcsillogtatása egy műfaji kifejezés lehetőségeinek, amelyre csak ritkán találunk példát kiállításokon.”

 

                                                                                                Gyöngyösi Gábor

                                                                                    (Szatmári Hírlap, 1973. április 15.)

 

„Grafica tînărului expozant din sala Casei de cultură „Petőfi Sándor” se remarcă prin expresivitatea desenului (în peniţă) dar mai ales prin asociaţie poetică, oscilînd între maliţie şi simbolism.”

 

                                                                                                Alexandra Titu

                                                                                    (Contemporanul, 3. august 1973)

 

„Az alkotó az önmagából teremtett világ egész súlyát viseli, nem külső néző, nem idetévedt vándor. Műterem című munkája akár művészi hitvallásnak is tekinthető: az önmaga dolgait vállaló ember nem magányos az alkotás világában, minden vonal, forma vele érez, egyszerűen és szabályszerűen. A felemelkedés és válság egyensúlyra jut a tevékeny formák szépségében és teljességében.”

 

                                                                                                Ágopcsa Marianna

                                                                                          (A Hét, 1974. április 12.)

 

„Munkái a szó legnemesebb értelmében illusztrációk. Gondolat-illusztrációk, valóság-vázlatok… Néha ellentétekre épülnek, máskor szürrealisztikus hatásúak.”

 

                                                                                                    Gazda József

                                                                                       (Ifjúmunkás, 1974. szeptember)

 

„A fiatal szatmári művész érzékenyen reagál erre a hívásra, s továbbítja a ki nem mondott üzenetet. Naturalista eszközökkel dolgozik, hogy ne kalandozhassunk el, áttételek nélkül megértsük, mire akar figyelmeztetni. Mégsem egyszerű falragasz, amit elénk tesz, nem másolat, hanem átlényegített, a cél érdekében torzított valóság művészi megjelenítése. ”

 

                                                                                                  Lázár László

                                                                                      (Ifjúmunkás, 1975. április)

 

„Tusrajzaival, linóleummetszeteivel rendszeresen részt vesz minden hivatalos megyei és kollektív kiállításon, többször is szerepelt az Országos Grafikai Tárlaton, és nem utolsósorban hét év alatt öt egyéni kiállítással is megörvendeztette közönségét.”

 

                                                                                                  Szabó Sándor

                                                                                    (Szatmári Hírlap, 1975. május)

 

„A hazai sajtóban és kiállításokon megjelenő munkái bizonyítják, hogy szükségét érzi a humornak, és ötlete is akad bőven. Grafikáiban ugyancsak felhasznál groteszk, nevettető vagy meggondolkoztató elemeket, a sajtókarikatúrában pedig figyelemre méltó sikereket ért el (pld. Első díj az Ifjúmunkás-pályázaton). Muhi Sándor a marosvásárhelyi Humorszalon 1978-as kiállításán Új Élet-díjban részesült.”

 

                                                                                                    Molnár Dénes

                                                                                              (Új Élet, 1978/VII)

 

„Desenator acid, Muhi Sándor se apleacă cu o diabolică plăcere asupra liniei ascuţite, de o aspră rigoare a ductului, alcătuind adevărate texturi, reţele grafice ce definesc fie structuri alegorice – glose semnificative despre condiţia umană – fie amplifică monumental, dezvoltă motive banale in sine, dar scoase din sfera percepţiei inmediate printr-un travaliu analitic de o neobişnuită acuitate.”

 

                                                                                                Gheorghe Vida

                                                                                             (Arta, iunie, 1984)

 

„Fruct al spontaneităţii şi al efortului creator, lucidă şi gravă, candidă şi interogativă, raţională şi exactă, arta lui Muhi Sándor este originală şi puternică, dătătoare de înţelesuri profunde, de bucurie şi optimism.”

 

                                                                                               Vasile Savinescu

                                                                              (Cronica Satmareana, 8 iunie, 1984)

 

 

„Muhi Sándor végeredményben irigylésre méltó alkat. Irigylésre méltó, mert előtte mindig minden világos, és azért csak végeredményben, mert amíg kialakítja magának az irigyelt világos képet, igen sokat töpreng, vívódik, sőt vitatkozik. Az utóbbit persze csak magában, mert amúgy különben szűkszavú ember. Ha véleménye van valamiről, azt munkáival mondja el, és a munkák tanúsága szerint sok mindenről van véleménye, sőt meglepő különvéleménye.”

 

                                                                                                Gyöngyösi Gábor

                                                                                            (A Hét, 1984. július 12.)

 

 

„Muhi a groteszk drámai válfaját műveli. Személyiségének nyugtalanító varázsa, néha mindent megkérdőjelező indulata, néha pedig esendősége egyszerre vonzó és megdöbbentő.”

 

                                                                                                   Molnár Dénes

                                                                                               (Új Élet, 1989/V)

 

„Muhi Sándor Fal című grafikája intellektuális és érzelmi asszociációkat vált ki a szemlélőből.”

 

                                                                                                Végh Balázs

                                                                              (Szatmári Friss Újság, 1990. II. 27.)

 

 

„Muhi Sándor vívódó művész. Ereje, hogy gondolatait sikerül olyan szürrealisztikus látásmódban feloldania, amelyben a formák közötti feszültség vált ki hatást, s nem az egyes figurák élnek külön életet. Sokkol tehát, még mielőtt „kiolvashatnánk ” képeit.”

 

                                                                                                Gál Éva Emese

                                                                        (Romániai Magyar Szó, 1990. szeptember)

 

„Muhi Sándor sem építője, sem kiszolgálója, sem szócsöve nem volt az elmúlt rendszernek: a kommunizmusnak. Egyetlen izmusnak kötelezte el magát: a humanizmusnak.”

 

                                                                                                  Csirák Csaba

                                                                               (Szatmári Friss Újság, 1995. május 13.)

 

„A fiatal „kamaszos hittel” induló grafikus azóta a szó legnemesebb, legveretesebb értelmében beérett, igaz művésszé vált, kiállítások tucatjain vett részt, itthon – a legszűkebb pátriában – s a tágabb hazában, valamint külföldön csodálhatták meg a képzőművészet kedvelői sajátos formanyelvű, senki mással össze nem téveszthető, néha fanyar, néha meghökkentő, de mind erőteljesebb gondolatiságot hordozó, minden fölösleges pátoszt kerülő műveit.”

 

                                                                                                  Krilek Sándor

                                                                                 (Szatmári Friss Újság, 1995. május)

 

„În deschidere a avut loc vernisajul expoziţiei de grafică a cunoscutului artist sătmărean Muhi Sándor. Materializată prin contururi ferme şi viguroase, expresia lui Muhi Sándor respiră forţă dar şi tenacitatea veşnicului căutător a esenţialului.”

 

                                                                                                Marius Ghinde

                                                                        (Gazeta de Nord-Vest, 6. Martie, 1996)

 

 

„Muhi karikatúrái is hasonló erővonalak hatása alapján formálódnak, de a karikatúráiból áradó humor nem önfeledt, parttalan, inkább komor, esetenként tragikus hangulatot sugall.”

 

                                                                                                  Veres Péter

                                                                                        (Pulzus, 1996. május)

 

„A Szatmárnémeti Református Gimnázium tanári szobája megújult belsővel fogad, a falakon Muhi Sándor neves személyiségeket ábrázoló grafikái. Az értékes gyűjteményt a művész ez év elején ajándékozta az intézménynek. A grafikák az ősi gimnázium híres tanárainak, egykori, nevessé vált diákjainak portréit vonultatják fel.”

 

                                                                                                   Fodor István

                                                                              (Szatmári Friss Újság, 1999. február 10.)

 

 „A 60 éves Muhi Sándor kiállítása esemény Szatmárnémetiben, Erdős I. Pál óta ő a legszemélyesebb hangú és látásmódú grafikus ezen a vidéken. Magyarországon is volt több kiállítása. A kiállítás megnyitóján Csirák Csaba helytörténész, közíró, a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnöke a sokarcú és sokoldalú alkotóról beszélt. Muhi Sándor több mint grafikus, mert pedagógus, rajztanár, művészettörténész (párhuzamosan tanít egy általános iskolában, egy líceumban, egy főiskolán és egy egyetemen!), művészeti közíró, helytörténész, az egyházi művészet kutatója, és a püspökség megbízásából szervezi a leendő egyházművészeti múzeumot.”

 

                                                                                                Sike Lajos

                                                                        (Romániai Magyar Szó, 2005. május 5.)

 

„Muhi Sándor munkásságában külön életmű rangú az a hatalmas szakmai és szervezőmunka, amivel az egyháznak ezeket a pótolhatatlan értékeit megmenti. Megtalál, felfedez, leporol, azonosít, helyére tesz műveket, forgalomban lévő téves helyi művészettörténeti adatokat. Sikeresen folytatja a Reizer Pál püspök úr idejében elkezdett munkát. Kár, hogy azoknak az albumoknak a kiadása nem folytatódik, amelyekből kettő már megjelent a püspök úr életében.”

 

                                                    Csirák Csaba

                                      (2008. november, az Építészet Szatmáron bemutatója alkalmával)

 

„Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere nyitja meg ma délután a lengyelországi Rzeszowban huszonöt szatmári képzőművész – köztük Erdei István szobrász, Muhi Sándor grafikus, Ion Sasu, Nyíri Zoltán és Radu Ciobanu festők – kiállítását. A lengyel testvérváros már a jövő héten viszonozza a tárlatot, a huszonöt ottani művész szatmári kiállítását a helyi polgármester, Tadeusz Ferenc nyitja meg július 19-én a Szamos-parti településen.”

 

                                                                                                Sike Lajos

                                                                        (Romániai Magyar Szó, 2010. július 19.)

 

 „A rajztanári és muzeológia szakot végzett művészeti író, művészettörténész, könyvtervező, grafikus-művész Muhi Sándor páratlan intenzitású és átmérőjű tevékenységi körrel gyarapítja a szatmári alkotóemberek példáinak a sorát.” „Mi, az erdélyi magyarság, azonban nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy fennmaradásunkért folyó évszázados küzdelmünknek ebben a döntő időszakában eltekintsünk önazonosságtudatunk állandó megújításától, amire kortársaink olyan lehetőséget kínálnak, mint például Muhi Sándor eddigi életműve és jelen számadása.”

 

                                                                                                Banner Zoltán

                                                                                       (Szamos, 2011. Június)

 

„A grafikusművészként, művészettörténészként, műkritikusként, helytörténészként és művészpedagógusként tevékenykedő Muhi Sándor legújabb, frappáns ötletekre épített alkotásait hozta el a kincses városba, hogy bepillantást nyújtson az itt élőknek sajátos és különleges művészi világába, amely semmihez nem hasonlítható: „egy kicsit abszurd, egy kicsit groteszk, egy kicsit reális, egy kicsit szürreális, gyakorta absztraktba hajló, de mindenekelőtt muhis”.

 

                                                                                                Ferencz Zsolt

                                                                              (Szabadság, 2012. Szeptember 8.)

 

„Képírott és írott szöveg társul egy-egy alkotáson, tartalmilag formailag egymásba olvadva, egymást erősítve. A harmónia tökéletes. A grafikai lapok szereplői írószerek, betűk, könyvek, nyakkendők, pillepalackok, csavarok, kulcsok, lakatok, tányérok, táskák, a mindennapok elengedhetetlen tartozékai. És vonalak, fonalak — szándékosan összekuszáltak és laza oldásban lévők. Főszerepben pedig ott a kéz, a nagy manipulátor, amely mindent összebogoz és mindent megold, amely a gyermekrajzok bájos spontaneitását egybeszerkeszti a geometria szigorával, amely megvalósítja a látszólagos lehetetlent, a kaotikus rendet. Ez a kézzel kezet kreált mű-kéz pedig majdhogynem önálló életre kel: felöltözteti a gondolatot, testet, formát ad az ötletnek.

Muhi Sándor grafikus, műkritikus, rajztanár, helytörténész és szívvel lélekkel szatmári. A szatmári művelődési élet kiváló ismerője, szervezője, irányítója. Mondhatni beleszületett ebbe a státusba, hiszen mindkét nagybátyja rajztanár volt: Muhi István Szatmáron, a jeles festőművész, Mohy Sándor pedig szatmári tanárkodását követően a kolozsvári képzőművészeti főiskolán. Ilyen háttérrel könnyű betörni a művelődési életbe, mondhatnánk. De azt is, hogy ilyen háttérből kitörni és önmagára találni, sajátosan egyéni világot teremteni nem könnyű. Muhi Sándornak azonban sikerült.”

 

                                                                        Németh Júlia

                                                (Szatmári Friss Újság, 2012. október)

 

    Sătmărenii care au trecut vineri, 27 septembrie după masă prin vecinătatea Galeriilor de Artă ale Uniunii Artiştilor Plastici (UAP) Filiala Satu Mare au avut parte de imagini mai rar întâlnite. Pe simeze erau amplasate lucrări de artă contemporană realizate de profesorul Muhi Sandor într-o tehnică inedită. Vernisajul acestei expoziţii a avut loc în prezenţa unui public numeros. Aproximativ 50 de persoane au dorit să participe la acest eveniment artistic intitulat “Peripeţia flaconului”.

 

                                                                                               Ion Anitas

                                                                                   (Informatia Zilei, 28. 09. 2013)
 

A kísérletező kedvű fiatalokhoz hasonló merészséggel és közismert ötletességével tartott görbe tükröt elénk, élt a legmodernebb technika nyújtotta lehetőségekkel, tolmácsolta eredeti módon eredeti gondolatait. A tömör és találó, helyenként enyhe iróniával is fűszerezett képi beszédet lehetett szeretni vagy nem szeretni, de közömbösen senkit sem hagyott. Vitára, vélemény nyilvánításra serkentett, s ezzel el is érte célját. Most egy újabb, érdekes kísérletnek lehetünk szemtanúi: a József Attila-i költői szakralitás és a 21. századi profánul prózai lét művészi egybeolvasztásának, azaz A pillepalack kalandjának.

                                                                                                Németh Júlia

                                                                                    (Szabadság, 2014. március 17.)

 

Decorativ, fluent, desenul descrie cu umor, simplitate si eleganta frumusetea vietii. O grafica inserata pe doua suporturi cromatice, cred nu intamplator alese : verdele vietii si brunul pamantului. O harta a vietii, un curriculum presarat de scene de gen, ironie, umor, cu finalul optimist al autorului, este aceasta expozitie eveniment a carei deschidere o anuntam cu bucurie, doridu-i artistului multa inspiratie si putere de munca multi ani.

 

Cristina Gloria Oprisa

(Satu Mare, 2015. 03. 27.)

 

De altfel, expoziţia se intitulează chiar aşa: “Viaţa e frumoasă”. O afirmaţie tonică şi optimistă din partea unui om care va împlini în curând şapte decenii de viaţă. Şi o reconfortantă întoarcere spre universul copilăriei, desenele care alcătuiesc substanţa exponatelor amintind irezistibil de felul în care copiii desenează, fără grija formei perfecte, dar cu o bucurie debordantă a exprimării creatoare.

Regăsim un element din expoziţia personală precedentă, deja celebrul Borsec la pet, dar care, miniaturizat acum, capătă o valenţă de sursă a vieţii, aşa cum este, în fond, însăşi apa. Şi firul călăuzitor care leagă lucrările, ca un lanţ de ADN, e creat prin repetarea aceluiaşi semn. Desenul propriu-zis etalează teme de o simplitate supremă: dragoste, familie, bucuria jocului, sentimentul omului de a fi rege al existenţei, tot ce luminează viaţa. La o vârstă a senectuţii, domnul Muhi se întoarce, în cel mai fericit mod, spre mintea curioasă a copiilor.

 

                                                                                                Vasile Andreica

                                                                                    (Informatia Zilei, 27. 03. 2015)

 

Muhi Sándor ma az egyik legismertebb, legtekintélyesebb szatmári magyar kultúrember. Ezt felelősségtudattal végzett sokoldalú, szívós munkájával érte el. Ezért a kiállítás címe: Az értékteremtő. Muhi-hiposztázisok. A megnyitóra április 26-án, 15 órától kerül sor a Szatmár Megyei Múzeum központi épületében (Szatmárnémeti, Vasile Lucaciu utca, 21. szám). 15.30 órától beszélgetésre kerül sor A Muhi-modell címmel, ez arról fog szólni, hogyan sáfárkodott Muhi a maga talentumaival. A kiállítás alkalmából készült egy kis füzet, amelyben ismert szatmári értelmiségiek vallanak Muhiról, művészetéről és szerepéről.

A két rendezvénnyel egyszerre szeretnénk tisztelegni egy mérvadó kisebbségi értelmiségi előtt, és ugyanakkor megmutatni kisebbségi közösségünknek azokat a legfontosabb értékeket, amelyeknek szolgálatába honfitársunk szegődött. Ezek az értékek élni, tovább élni, túlélni segítenek minket, a megtartó minőség jegyében. Ezért kerül bemutatásra és válhat értelmezés tárgyává az életmű megannyi vonatkozása: a grafikus alkotásai, a művészetkritikus és művészettörténész munkái, a helytörténész megnyilvánulásai és természetesen a pedagógus tevékenysége. Muhi ugyanakkor a fotografikus és internetes információközlés alkotó felhasználója is. Különösen példamutató az, ahogyan szívós önneveléssel szellemi otthont teremtett magának és környezetének Szatmárnémetiben.

                                                                        Kereskényi Sándor (Elek György interjúja)

 

                                                                           (Szatmári Friss Újság, 2016. 04. 23.)

 

 

A sűrű főhajtások világában Muhi Sándor létrehozta a szépség szerény, de hatásos kultuszát. Azt a szépségtiszteletet, amely belőlünk kiszolgáltatott, de jobb sorsra érdemes emberekből szabadságszerető lényeket nevelhet. S ez annyira nagy dolog, hogy nem lehet eléggé és elégszer megköszönni.

 

Gál Gyöngyi

(2016. április, a Szatmár Megyei Múzeum által rendezett retrospektív kiállítása katalógusából)

 

Ezt a hatalmas tudást a rendelkezésére álló különféle csatornákon meg akarja és meg is tudja osztani másokkal mindannyiunkkal. Ez oktatás, de művészeti publicisztika is, amlyet évtizedek óta művel lapokban és önálló könyvek formájában is. Utóbb pedig az internet révén, amely lehetőséget nyújt számára nem csupán szövegek, hanem nagy mennyiségű dokumentum-értékű fénykép közlésére is. (-)

 Muhi Sándor ezért igazi  közösségi ember.

 

Veres István

 

(2016. április, a Szatmár Megyei Múzeum által rendezett retrospektív kiállítása katalógusából)

 

Mert szívvel lélekkel benne él a korban, a mában, érzi annak kihívásait, és fel is veszi a kesztyűt. Kimeríthetetlen ötletgazdagsággal és bámulatos hévvel veti bele magát az alkotásba, tart lépést a már szinte követhetetlen technikai újításokkal, világhálós lehetőségekkel, kiállítást rendez, könyvet ír, előadásokat tart, lapot szerkeszt, tanul és tanít.

2018. április 24., kedd

 

                                                             Németh Júlia

 

(2018. április  24. Szabadság: Vízháti Szamolcs írott és képírott gondolatai, Muhi Sándor Egyéni tárlata)

 

A mappában található képek előnézete 55. Vélemények

 



Facebook

Levelezőlista


Archívum

Naptár
<< November >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30  


Statisztika

Online: 1
Összes: 457601
Hónap: 2604
Nap: 69