Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18. Műkritika

2020.04.25

Műkritika

 

            A képzőművészeti élet kialakulásának természetes velejárója, kísérőjelensége Szatmáron is a műkritika megjelenése. Ez természetesen itt sem volt egyszerű, zökkenőmentes folyamat. A kiállítások, művészeti tevékenységek ismertetésének, népszerűsítésének szükségszerűségét elsősorban az alkotók ismerték fel, és gyakran ők maguk voltak azok, akik a tárlatkrónikákat, ismertetőket, jegyzeteket írták.

            Ez a felismerés sarkallta írásra Litteczky Endre festőművészt is, aki édesapja lapjában, a Szamosban írt cikket többek között Mohy Sándorról, Pirk Jánosról stb.

            Írt Popp Aurél is, aki ezt a tevékenységet (akár a festészetet vagy a politikát) egyfajta harci fegyverként fogta fel nemes céljainak megvalósítása érdekében.

Erről tanúskodnak cikkeinek, tanulmányainak sokatmondó címei is: Városunk jelen művészeti és mű-ipari állapotáról (Pázmány-Sajtó, Szatmárnémeti, 1908), Válságban az erdélyi képzőművészet (Keleti Újság, 1922), Utóhangok a baiamarei, Ardeal és Bánát Képzőművészeinek Kongresszusáról (Újság, 1936).

            Válogatott írásai Ez is élet volt címmel jelentek meg (Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1972), Banner Zoltán előszavával.

            Képzőművészeti írásokat a helyi sajtóban román nyelven a két világháború között N. Brana és Boca Epaminondas rajztanárok, festőművészek is közöltek. Magyarul többek között Faragó Juci és Reismann Irma (Erdős I. Pál édesanyja) írt, de a legkiválóbb képzőművészeti tárgyú írások szerzője a két világháború között Tereh Géza, a Kölcsey Kör irodalmi és képzőművészeti tagozatának a vezetője, aki mellesleg tanár, tankönyvszerző, lapszerkesztő, költő és kiváló sportember is volt. Cikkeket, tanulmányokat írt Thorma Jánosról, Popp Aurélról, Pirk Jánosról, Shakirov Sándorról, Zolnay Gézáról, Mund Hugóról, Erdős I. Pálról, Kmetty Jánosról stb.

            Utóljára 1967–ben közölt érdekes tanulmányt a kolozsvári Korunkban Modern művészetről tárgyilagosan címmel.

            A két világháború közötti irodalmi, zenei, képzőművészeti élet jelentős központja volt Szatmárnémetiben az Újságíró Klub (Az Aurora szálloda hátánál működött, a Károlyi–közben, valahol ott, ahol ma az autójavító műhely van). 1929–ben alapították román és magyar újságírók. Az első igazgatóság tagjai: Dénes Sándor, Dariu Pop, Markovits Rodion, Anton Davidescu, Berger Marcel, Kertész László, Vidor Gyula. A klubtagok között találjuk a város képzőművészeit és Tereh Gézát is.

            1934–ben megjelent az (Várady Aladár és Berey Géza szerkesztette) az Erdélyi Monográfia (Gloria Kiadó, Szatmárnémeti), amely számos szatmári képzőművészről, Mándy Lauráról, Mohy Sándorról, Zolnay Gézáról, Tóth Gyuláról, Boca Epaminondasról, Sarkadi Sándorról stb. is közölt adatokat.

            Kevesen tudják, hogy Erdős I. Pál is írt a harmincas években művészeti tárgyú cikkeket, a Reggeli Lapokban képzőművészeti tárgyú úti élményeiről tudósított.

Igen jelentős a művészettörténeti, műkritikusi tevékenysége a szatmári születésű Borghida Istvánnak, aki évtizedekig volt a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet művészettörténet–tanára. Számos cikk, tanulmány szerzője, monográfiát többek között Krizsán Jánosról, Ziffer Sándorról, Leon Alexről írt.

            A művészeti közírással foglalkozó szatmári származású festőművészek közül feltétlenül meg kell említeni Mohy Sándort, aki a sajtóban megjelent írásaiból Műhelynapló című könyvében (Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1981) közölt válogatást. Ebben találjuk meg a Litteczkyék, Popp Aurél, Pirk János stb. írásait is, amelyek a két világháború közötti szatmári képzőművészeti élet hiteles dokumentumai.

                Jelentős műkritikai tevékenységet mondhat magáénak a szatmári származású Banner Zoltán (jelenleg Magyarországon él), aki évtizedekig volt az Utunk című kolozsvári hetilap képzőművészeti rovatának vezetője, és aki többek között néhány kismonográfia, valamint az Erdélyi magyar művészet a XX. században (Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 1990) című könyv szerzője.

            Gyöngyösi Gábor elsősorban dramaturg, író, újságíró volt Szatmárnémetiben (jelenleg Magyarországon, Miskolcon él) — számos cikkben, jegyzetben népszerűsítette a szatmári képzőművészeket a megyésítés után. Ő volt a beindítója, működtetője, krónikása a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején annak a tárlatsorozatnak, amelyhez teret a szatmárnémeti színház előcsarnoka szolgáltatott.

            A hetvenes évektől egyre többen írtak képzőművészetről, minden nevet felsorolni szinte lehetetlen lenne. Azok közül, akik több-kevesebb rendszerességgel tudósítottak tárlatokról, feltétlenül meg kell említeni Ágopcsa Mariannát, Ovidiu Suciut, Grigore Scarlatot, Vasile Savinescut, de gyakran írt még Anamaria Pop, Gál Éva Emese, Adrian Palage, Muhi Sándor, Soltész József, V. Mihalca, Szabó Sándor, Muzsnay Árpád, Krilek Sándor, Gúzs Imre, Anamaria Marcu, és sokan mások. A fővárosi televízió magyar nyelvű adását évekig Dembrovszky Sándor tudósította a kiállításokról. Rendszeresen írt, tárlatokat rendezett és tárlatokat nyitott meg Erdős Judit is, a megyei múzeum művészeti részlegének vezetője, valamint Kiss Imola muzeográfus is. A városi kábeltelevízió magyar nyelvű adásaiban is elhangzottak ismertetők, krónikák, interjúk, ugyanakkor napjainkban valamennyi megyei lap közöl több-kevesebb rendszerességgel ilyen jellegű ismertetőket, tudósításokat, fotókat.

            Annak ellenére, hogy a fentiekben felsorolt személyek közül igen kevés a műkritikára szakosodott szakember, egyetlen szerző munkája sem volt felesleges, hiszen a maguk módján és szintjén valamennyien megyénk képzőművészeti életének a népszerűsítéséhez járultak hozzá.