Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


06. A Nagybányai művésztelep és a szatmáriak

2020.04.25

A Nagybányai művésztelep és a szatmáriak

 

Köztudott, hogy a nagybányai művésztelep meghatározó szerpet játszott egész térségünk képzőművészeti életében. Nem kerülte el ez a hatás Szatmárnémetit sem, amely a szabadiskola működésének első évtizedeiben vármegyei központ volt és közigazgatásilag Nagybánya, egész Máramaros hozzá tartozott.

            A közvetlen, erőteljes befolyás egyedüli gátja, hogy ez idő tájt még alig beszélhetünk képzőművészeti életről városunkban. Ennek ellenére a szatmári művészek, fiatal tehetségek bekapcsolódása a telep munkájába már a kezdeti szakaszban megtörtént.

Elsők között T. Rácz Péter (1879–1945) Szatmár megyei birtokos 1905–1907–ben volt a szabadiskola növendéke. Tanulmányait Rómában, Münchenben, Párizsban folytatta. Rendszeresen részt vett a telep kiállításain, amelynek 1927–ben törzstagja, majd 1931–ben ügyvezető elnöke lett.

A szatmárnémeti születésű Borgida Pál (1899–1972) 1924–25–ben látogatta a szabadiskolát, ahol a hagyományos nagybányai szemléletet képviselő Thorma János és Réti István korrigálta a munkáit, de titokban a „neós” (neoimpresszionista) Zifferhez is járt korrektúrára, és a felsőbányai csoport munkájába is bekapcsolódott.

Ez a csoport ennek a kapcsolatnak külön fejezete. Tudjuk, hogy a szatmáriak és a kolónia között nem mindig volt felhőtlen a viszony. 1922–től Litteczky Endre és még néhány pályatársa, ahelyett, hogy bekapcsolódott volna a közös tevékenységbe, egy ún. kis Nagybányát hozott létre Felsőbányán. Borgida Pálon kívül egy ideig itt dolgozott még Popp Aurél, Pirk János, Mohy Sándor és mások is.

Borgida Pál sok pályatársához hasonlóan írt is. 1927–28–ban a Szamos című szatmári napilap tudósítójaként számos írást közölt a festőtelep életéről.

Mándy Laura (1904–1993) 1925–1929 között látogatta a szabadiskolát, ahol Thorma János korrigálta a munkáit. Elsősorban Nagy Oszkár művészete volt rá hatással, akivel három évig házastársak is voltak.

Pirk János (1903–1989) amikor megtudta, hogy az Aradi vértanúk festője, Thorma János is Nagybányán van, jelentkezett a szabadiskolába. 1921–1922 között, valamint 1925–ben találjuk a növendékek sorában.

Scheip Károly (1904–1981) Szatmárnémetiben címfestő szakmát tanult, a kolónián Ziffer tanítványa volt. Művészeti tevékenysége mellett egyike a nagybányai művészsírok fölkutatójának és gondozójának.

1934–ben, 18 évesen Erdős I. Pál is járt a telepen. Már akkor tipikusan grafikus alkat volt, és mivel nem talált olyan mesterre, aki egyéniségéhez közelebb álló úton elindíthatta volna, nem időzött sokáig.

Érdekes szatmári vonatkozású epizódról tesz említést Murádin Jenő A Ferenczy művészcsalád Erdélyben (Kriterion, 1981) című kismonográfiájában. Arról ír, hogy 1924–ben Ferenczy Béni, a kiváló szobrász komolyan fontolgatta, hogy Szatmárnémetibe költözik, és Popp Aurél kerámiagyárában vállal munkát. Vajon hogyan alakult volna pályája, ha Bécs, Budapest, Moszkva helyett Szatmárt választja?

Nemcsak a művésztelep munkájába bekapcsolódó szatmáriak, de a kolónia művészeinek közös és egyéni kiállításai is jelentős hatással voltak a szatmárnémeti képzőművészeti élet fejlődésére, ahol ezzel párhuzamosan jelentek meg az első magángyűjtemények is.

Szatmárnémetiben a telep művészeinek többek között 1901–ben, 1922–ben, 1926–ban, 1934–ben voltak vendégkiállításai. 1941–ben a szatmári és a nagybányai alkotók közös tárlatot rendeztek, ezen K. Csikos Antónia, Krizsán János, Mikola András, Slevenszky Lajos, Weith László mellett Litteczky Endre, Mohy Sándor, Sarkady Sándor, Tóth Béla, Erdős I. Pál is szerepelt munkáival.

Egyéni kiállítást nagybányai munkáiból 1921–ben Pirk János rendezett Szatmárnémetiben. 1925–26–ban Borgida Pál, 1926–ban Ferenczy Valér és felesége, F. Sárossy Eta, 1930–ban Boldizsár István Mikola Andrással, ugyancsak 1930–ban Mándy Laura, 1931–ben Thorma János feleségével, Kiss Margittal, szintén 1931–ben T. Rácz Péter stb. állította ki városunkban munkáit.

Bár a szabadiskola a negyvenes években már halódik, de a nagybányai és szatmári művészek kapcsolata, közös és cserekiállításai hagyományt teremtettek. Legutóbb szatmári és nagybányai művészek 2003 tavaszán rendeztek közös tárlatot.

Városunkban a nagybányai iskola képviselőitől jelenleg is olyan sok jó minőségű munka található elsősorban magángyűjteményekben, hogy bármikor nagyszabású kiállítást lehetne rendezni belőlük. E sorok írója csupán ismerőseinek, barátainak a lakásán Balla Béla, Börtsök Samu, Ferenczy Károly, Ferenczy Valér, Horthy Béla, Kádár Géza, Maticska Jenő, Mándy Laura, Mikola András, Nagy Oszkár, Pirk János, Sztelek Norbert, Ziffer Sándor több tucat alkotásával találkozott anélkül, hogy különösebben kereste volna ezeket. Néhány figyelemre méltó festmény tulajdonosa a Megyei Múzeum művészeti részlege is.