Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


02. A kezdet

2020.04.25

A kezdet

 

            Banner Zoltán Mohy Sándorról írt kismonográfiájában (Kriterion, Bukarest, 1982) így ír Szatmárnémeti művészeti múltjáról: „Szatmár művészeti múltját jórészt homály fedi.(…) Templomai mind a múlt századból, legfennebb a század elejéről származnak. (…) Hiába is keressük a szatmári múzeum és képtár anyagában régmúlt korok, az előző századok művészetének emlékeit. (…) A múlt század közepén született az első festő, aki megpróbált Szatmárom művészetből megélni: Bartók Lajos, de életútjának felén neki is  el kellett vándorolni. (…) A megye szülötte a sokkal sikeresebb pályatárs, Góth Móric is, ő azonban meg sem próbál gyökeret verni a megyeszékhelyen. Utána már Litteczky Endre és Popp Aurél következik, az ő tevékenységük azonban a huszadik századra esik.”

            Azóta tudjuk, hogy a fenti sommás számbavétel túlontúl vázlatos és csak részben igaz. Tudomásunk van többek között arról, hogy a ma látható templomok előtt is álltak templomok, kolostorok Szatmáron, és nemcsak sejtjük, hanem tárgyi bizonyítékaink vannak arról, hogy ezekben művészi értéket képviselő kegytárgyak, festmények, falfestmények voltak. Ezek létezéséről, kinézetéről korabeli metszetek, rajzok is adnak némi felvilágosítást. Közülük valószínűleg a legrégibb a minoriták kolostora, templomuk a Dicsőséges Szűz tiszteletére lett felszentelve. Erről az első feljegyzések 1335–ből valók. Németiben Szent Domokos szabályait követő apácák és szerzetesek éltek. Róluk 1370–től tudunk, kolostoruk alapját a Németi Református Lelkészi Hivatal környékén fedezték fel. 1600 körül a Kossuth Lajos utcában (Mircea cel Bătrân) állt a katolikusok temploma, de volt egy másik templom is Szatmáron, amelyet Szent Miklós tiszteletére szenteltek fel. A XVII. század végén elpusztult virágzó városrészben, a Hóstáncban (ez a Károlyi út elejének a környékén lehetett) volt a Szentlélek Isten temploma. A várbeli templom (Kossuth Lajos utca) 1622–ig volt római katolikus, amikor Bethlen Gábor elfoglalta és a reformátusoknak ajándékozta. (A szatmári várat ábrázoló, 1663–ból származó rajzon, a falakon belül tíz tornyot számlálhatunk meg, ezek közül legalább kettő templomtorony.)

            Városunk egyházművészeti múltját a görögkatolikus egyház megalakulása is színesíti. Amikor 1661–ben a törökök elfoglalták Váradot, az ottani görög, rác, bosnyák kereskedők Debrecenbe és Szatmárra menekültek. Első szatmári papjukról 1681–ből ismerjük az első feljegyzést. Templomuk 1703–ban porrá égett, a XVIII. század első felében újjáépítették. Ezt a majd száz éve „magyar ajkú” görögkatolikus templomot bővítették és renoválták az 1990–es években.

            A XIX. század hatvanas, hetvenes éveiben egyre több román származású görögkatolikus hívő telepedett meg városunkban. Ők első templomukat, papi lakásukat 1803–ban építették, a püspöki palota mellett. Ennek helyén áll ma a két világháború között épült új görög katolikustemplom.

            A Nagyboldogasszonyról elnevezett várbeli római katolikus templom a XVIII. század második felében dőlt össze, a hívek új templomukat 1797–ben szentelték fel. Ebből a szerény, egytornyú plébániatemplomból alakították ki a püspökség létrehozása (1804) után a Székesegyházat.

A püspöki képtár anyagában több olyan XVII.–XVIII. századi festmény található, amelyek közül többről feltételezhető, hogy a régi szatmári és Szatmár környéki templomokból kerültek ide. Néhányuk jelentős képzőművészeti értéket képvisel. Ilyen Martinusz Sztankovics Madonnája 1723–ból vagy A keresztet vivő Krisztus című kompozíció az 1678–as évből. Ide sorolható annak az ismeretlen szerzőnek a kiváló műve is, amelyen a következő felirat olvasható: Valóságos képe a Könyvező és Izzadó Boldogságos Máriának, 1708–ik Esztendőben, Nagyszombaton. Az 1638–ból, Georg Wierd eperjesi műhelyéből származó lélekharang is a püspöki képtár anyagában található, és még hosszan sorolhatnánk. Természetesen a fenti művek szerzői nem szatmáriak, alkotásaik nem itt készültek.

            Báthori András erdélyi fejedelem udvari festője, Erdődi Lukács viszont a Szatmár melletti Erdődről származott. Szatmáron volt ötvös Szegedi Mihály, aki 1642 és 1646 között bírói tisztet is viselt városunkban. Egy 1627–ből való ezüst, feliratos kannája és egy 1646–ból való ezüst úrvacsoratányérja a szatmári református egyház tulajdonában van. Ismert tény, hogy megyénkben, Nagykárolyban és Szatmáron dolgozott a XVIII. század végén a Würzburgból származó Bitthauser József építész, aki a nagykárolyi kastély, valamint a szatmári püspöki palota terveit készítette el. Azt is tudjuk, hogy nem az 1851–ben született Bartók Lajos az első szatmári festő. Jóval előtte itt alkotott Gaál Ignác (sz. 1810, Szatmár), akinek egyik ismert tanítványa Berky Ferenc (sz. 1824) már Bartók Lajos születése előtt, 1847–től Szatmáron készített arcképeket és egyházi festményeket. 1823–ban Nagykárolyban született Ligeti Antal festőművész is, aki 1861–től Budapesten a Nemzeti Múzeum képtárának volt az őre, és aki többek között a fiatal Munkácsy Mihályt is átsegítette a kezdő évek nyomorán.

            1870–től elkezdte működését a budapesti mintarajziskola és rajztanárképző, és ezektől az évektől kezdve a Szatmárról származó képzett művészek száma jelentősen gyarapodik. Ezzel párhuzamosan számos európai hírű művész alkotása kerül térségünkbe, ezek is jórészt egyházművészeti alkotások.

            Megtalálhatóak itt jelenleg is Foerk Ernő, Gerenday Antal, Jakobey Károly, Cimbal János, Hild József, Kovács Mihály, Mezey József, Orlai Petrich Soma, Pesky József, Szilassy János, Than Mór, Ybl Miklós stb. alkotásai. Kik ők?

            Foerk Ernő számos jelentős középület, valamint a szegedi fogadalmi temlom tervezője, ő alakította a XX. század elején olyanná a szatmári püspöki kápolnát, amilyennek ma is ismerjük. Gerenday Antal budapesti szobrászművész volt, ő készítette 1864–ben az első szatmári köztéri szobrot, Kölcsey Ferenc mellszobrát. Jakobey Károly, a kiváló budapesti arcképfestő számos szentkép, oltárkép alkotója egyházmegyénkben. Az ismert osztrák festő, Cimbal János a nagykárolyi Kalazanci Szent József templom hét nagyméretű oltárképének festője. Hild József, az esztergomi bazilika, az egri székesegyház alkotója tervezte a szatmári püspöki templomot is. Kovács Mihály, Mezey József, Pesky József elismert magyarországi festők voltak, amikor szatmári megbízatásokat kaptak. A történelmi kompozícióiról (Árpád fejedelemmé választása) is jól ismert Kovács Mihály Schlauch Lőrinc római katolikus püspök remek arcképét (1876) készítette el, ez jelenleg a püspöki képtárban található. Mezei Józsefnek, az egyik legismertebb Petőfi–arckép alkotójának a szatmári püspöki kápolnában, Csomaközön vannak oltárképei. A Pesky művészcsalád egyik legjelentősebb, legismertebb tagjának, Pesky Józsefnek az alkotásai a Zárdatemplom és a Székesegyház főoltárképei. Orlai Petrich Somának, Petőfi barátjának Kisdengelegen és Mezőpetriben láthatóak oltárképei. A híres lőcsei ötvösművész, Szilassy János készítette 1756–ban az egyházmegye legértékesebb, legegyedibb úrmutatóját, a kaplonyit. Than Mór, Barabás Miklós egyik legtehetségesebb tanítványa, számos kiváló arckép, történelmi kompozíció, egyházi kép szerzője készítette a Zárdatemplom egyik oldalfolyosóján őrzött, Szent Vincét és híveit ábrázoló kompozícióját (1878). Ybl Miklós nemcsak számtalan híres magyarországi kastély, palota alkotója, hanem ő a tervezője a kaplonyi római katolikus templomnak is. Hosszan sorolhatnánk még a példákat, de talán ennyi is meggyőzően bizonyítja, hogy az élvonalbeli művészeti alkotások jelenléte Szatmárnémetiben és a térségben több évszázados múltra tekint vissza, ezek ízlésformáló hatása vitathatatlan, ahogyan az sem kizárt, hogy ezek az alkotások több fiatalt ösztönözhettek akár arra is, hogy művészi, alkotói pályát válasszanak.